Mindannyian kerülhetünk vagy már kerültünk olyan helyzetbe, amit kilátástalannak érzünk, és ez miatt romlik a lelki állapotunk.

Ilyenkor agyalunk, gondolkozunk ezerrel, hogy miért, hogyan kerültünk bele, és majdnem a legelső gondolatunk, hogy ki felel érte, kit lehet hibáztatni az eseményekért.

Sokan vannak, akik felsorolnak sok felelőst, sok hibáztatható személyt, vagy személyeket. Okolják a volt férjüket, feleségüket, vagy a mostani párjukat, szüleiket, társadalmat...

Egy valakit általában elfelejtünk megemlíteni a felellősök névsorában, magunkat.

Végül is érthető ha így teszünk, mert sokkal könnyebb azokat hibáztatni mindenért, akik nincsenek elég közel ahhoz, hogy meghallják, megtudják.

Az persze igaz, hogy mások is dönthetnek a sorsunkról, de az már rajtunk múlik, hogy azt mennyire tesszük magunkévá, vagy törvény erejűen ránk vonatkozónak.

Mást okolni lehet, de teljesen felesleges!

Te, csak a saját és a közvetlen közeledben élő emberek életére vagy hatással, így ne azokat okold, akik nincsenek elég közel ahhoz, hogy bármilyen hatással legyenek a jelenedre vagy a jövődre!

A te életedért egyedül te vagy felelős és egyedül te vagy az, akit felelősségre lehet vonni a döntéseid miatt!

Felesleges energia és idő pocsékolás másokban keresned a hibát!

Helyette nézz a tükörbe, tarts egy kis önkontrollt és közben értsd meg, hogy a te életed a te kezedben van!

Lehetnek rád befolyással mások is, de ha tudatosan figyelsz rájuk és magadra is, akkor csak annyira engeded meg nekik, amíg az neked jó!

Ne okolj mást, mert azzal csak haragot teremtesz meg magadban, ami mint tudjuk egy erős negatív energia, ezért nem szabad életben tartani, táplálni!

Akárki, akármilyen módon bántott vagy okozott neked kellemetlenségeket, azt a múltban tette, nem most, és nem is jövőre fogja!

Ezért semmi helye a jelenedben, még kevésbé a jövődben, ami olyan lesz, amilyenre alakítod!

Nem kell túlkomplikálni, sem túlbonyolítani a kérdést!

Ha egy férfi látni akar, keres.

Ha veled akar lenni, megteszi, töri magát, keresi, felajánlja a lehetőségeket, hogy sikerüljön találkoznotok.

Nem tartozik a nő feladatai közé, hogy keresse a férfit, hogy randit ajánljon fel, vagy az ágyába meghívja.

Csak ésszel lehet viselkedni olyan esetben, amikor a férfi vagy tövig nyomta a féket, vagy akadozik az érdeklődése.

Parancsolj magadra, hogy legyen önuralmad, méltóságod és ne engedj a benned megbújó kis ördögnek, hogy írj a férfinak!

Ha akar, ő fog jelentkezni!

Nem egy héttel a randi után, hanem még az vagy másnap kéri a következőt, mert annyira elbűvölted, hogy folytatni szeretné a megkezdett ismerkedést.
 A legjobb dolgok, és a férfiak is maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és hisztik nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá.

Ha nem ír, nem hív annak ellenére sem, hogy megígérte, az csak azért van, mert nem akar tőled, veled semmit.

Nem, nem merült le, vagy romlott el a telefonja, nem akar találkozni!

Ez pedig azt jelenti, hogy elment még azelőtt, hogy megérkezett volna!

Hagyd, engedd, mást úgysem szabad tenned!

Ha futsz utána, ha te keresed, ha te akarod, azzal csak azt éred el, hogy egy cseppet sem fogja magát törni érted, nem tesz érted erőfeszítéseket, hiszen ezek nélkül is megkaphat.

Ne ajánld fel magad, mert azzal aláírtad a használatba vételi engedélyt!

Ne bonyolítsd akkor sem a kérdést, ha már egy bizonyos ideje együtt vagy vele és úgy érzed, hogy már nem olyan figyelmes, vagy csökken a korábbi aktív érdeklődése irántad!

Ne komplikáld, ne gondold túl, ne láss bele olyat, ami sosem volt!

Nincs kérdés, csak válasz!

Ha akar, ha érdekled, ha szeret keres!

Sokan vannak, vagy voltak úgy az életünk során, hogy hosszabb ideig egyedül éltek, akár évek is teltek el úgy, hogy egyszer sem kerültek semmiféle módon kapcsolatba senkivel.

Ők a böjtnek köszönhetően mohók, nem akarják sem elveszíteni, sem elengedni a lehetőséget, ami kínálkozik.

Ki vannak éhezve egy ölelésre, egy csókra, egy érintésre, és mindenre, amit jó esetben megkapnak egy olyan embertől, akit szeretnek.

Nem csak a szexhiány miatt van ilyenkor kiéhezve az ember -bár az is nagyon tud hiányozni-, de annak a hiányát idővel meg lehet szokni.

A nagyobb baj az, hogy ilyenkor nagy fokú szeretet éhség van.

Őrülten vágyik arra, hogy legyen már végre valaki, akire számíthat, akivel örülhetnek egymásnak.

Ha egy olyan ember kerül elénk, akinek sokáig, akár évekig nem volt senkije, akkor legyünk óvatosak, legyünk az eszünknél, mert az ő helyzete miatt minket túl jónak, túl nagynak láthat, az ő szemében túl tökéletesek lehetünk.

Ha hagyjuk, akkor olyan gyorsan mehetnek, repülhetnek az események, ami normális esetben nem történne meg.

Mivel ő ki van éhezve, így tuti, hogy hamar akar majd ágyba bújni és gyorsan szeretne érzelmeket is a kapcsolatba.

Ha nem ismerjük az előéletét, akkor könnyen azt hihetjük, hogy ő bizony csak egy könnyű vérű nőcske, vagy ha férfi, akkor puncibubus, aki mást sem akar, csak minél gyorsabban szexelni egyet.

Mivel szinte semmit sem tettünk se érte, se a kapcsolatért és már magunkévá is tehettük, így nem fogjuk túl nagy becsben tartani, mert alig kellett energiát belefektetni , még meghódítani sem kellett.

Azt hihetjük, hogy könnyen jött, akkor könnyen is megy.

Ezért nem jó se titkolózni a korábbi életünkről, nem helyes elhallgatni, nem szabad szégyelni azt sem, ha felnőtt korunk ellenére nem volt testi örömünk évek óta.

Ha nem hozzuk a párunk tudomására, hogy mi a helyzet, akkor ő nem fog rólunk semmit sem tudni és nem fogja azt sem tudni, hogy mi a helyes sebesség.

Ha nem tartjuk féken a vágyainkat, és ki akarjuk használni, hogy végre egy valamire való ember került az utunkba, akkor ne felejtsük el elmondani neki, hogy miként álljon hozzánk!

Mindenki jobban jár ha nem titokfelhőbe burkolva kezdünk bele egy kapcsolatba!

Akinek nem volt sokáig partnere, az azért, hogy ne gondoljanak róla semmi olyat, ami nem igaz.

Aki viszont nincs annyira kiéhezve, az azért, hogy ismerje a másik felet annyira, hogy tudja a helyes "bánásmódot".

Annak kell több eszének lennie, aki tud higgadt maradni, mert aki ki van éhezve, az könnyen kapható, könnyen félrevezethető, de ha nem tudjuk róla azt, amit kellene, akkor könnyen félreértelmezhető is, ami miatt azt hihetjük róla, hogy ha ilyen könnyen jött, akkor könnyen is megy.

Valószínűleg sokan éltek már át szakítást az életük során, és ez sok esetben igen fájdalmas is tud lenni.

Sokszor nem is a személy miatt, aki elhagyott bennünket, hanem mindannak az álomnak, célnak a szertefoszlása miatt, amit mi, csak mi láttunk bele az adott személybe és az elmúlt kapcsolatba.

Természetes reakció az, hogy nem látunk eleinte mást csak a veszteséget, nem érzünk mást csak hiányt.

Veszteség, kár ért bennünket, mert amiben éltünk megsemmisült, amit megálmodtunk, köddé vált, akivel mindezt szerettük volna megvalósítani, elment a saját útján.

Amikor egyedül maradunk egy olyan térben, amit korábban ketten töltöttünk ki, akkor először szédülünk, félünk a nagy ürességben, hiszen egyedül képtelenek vagyunk azt úgy megtölteni, hogy nem legyen hiányérzetünk valaki és valami miatt.

Ez így van, így kell történnie.

Adva van az időnk, amit eddig megosztottunk valakivel, most magunkra maradva túl sok egymagunknak.

Mit kell tennünk, hogy ne vagy minél kevesebb hiányt érezzünk, hogy minél kisebb rész maradjon üresen a térben, ahol még nagyon egyedül érezzük magunkat?

Eddig vele éltél, most egyedül vagy. Pont mint akkor, amikor még nem is ismerted...

Akkor vissza kell lapoznod az életed könyvében oda, ahol nélküle is teljes értékű volt az életed!

Ha nagy a tér, akkor töltsd meg a saját vágyaiddal, tűzz ki célokat magadnak, amit örömmel megvalósítasz majd, és teljes lesz az életed, ugyanúgy mint te magad!

Sok az időd egymagadra?

Csinálj értelmes programot magadnak, sportolj, sétálj, legyél minél többet a szabadban, még pontosabban a természetben! Ha rossz a kedved, menj el egy erdőbe, vagy legalább egy parkba, ahol ne csinálj mást, csak figyeld a természetet, a természetest!

Legyen célod, legyen programod, ne érj rá a múlton rágódni, ne érj rá keseregni!

Ha nem akarod, hogy magával rántson a depresszió, akkor figyelj, vigyázz magadra és legyen optimista a hozzáállásod!

Nem kell és nem is lehet őt elfelejtened, elég ha nem gondolsz rá, hanem az új életed éled, amit idővel meg is szeretsz!

Ő előtte is éltél, mégpedig nem is akárhogy, boldog is voltál, pedig nem is ismerted...

Akkor mi a baj, most miért nem megy?

Mert elfelejtetted, hogy nélküle is van élet!

Tanulj meg újra nélküle élni!

Sokan kerülhetünk az életünk folyamán olyan helyzetbe, hogy nem érezzük jól magunkat ott, ahol élünk, dolgozunk vagy éppen egy párkapcsolatban nem kapjuk meg azt, amiért azt létre hoztuk.

Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy mi lenne jobb, lépni és boldogan, de legalább jobban élni, vagy félni a váltástól, változástól és maradni.

Kockázatos a változást választani, hiszen abból a világból, amiben még nem voltunk, ami a lehetséges jövőnk lehet, nem láttunk semmit, így teljes mértékben kiszámíthatatlan, és bizonytalan.

Jogosak a félelmeink, hiszen a mostanit, amiben élünk megismertük, megszoktuk, tudjuk milyen, így ha ne nem is boldogságban élünk, de a változástól megóvva biztonságban hisszük magunkat, és ez elég ok arra, hogy azt higgyük, jobb ha maradunk...

Ha a félelmeinkre hallgatunk, akkor mást sem teszünk, csak megalkuszunk, beadjuk a derekunkat és más elvárásaihoz igazítjuk az életünket, azt szó szerint neki adjuk.

Ő lesz az, aki gazdálkodik az időnkkel, az energiánkkal, nem magunknak, hanem neki élünk.

Lehet-e, érdemes-e, szabad-e így tenni?

Természetesen lehet.

Nem érdemes, nem szabad(na)!

Ha viszont annyira meguntad a jelenlegi életed, munka, vagy lakóhelyed, esetleg a párkapcsolatod, akkor el is határozhatod magad és léphetsz egy jó nagyot!

Nem lesz könnyű sem az elhatározás, sem az első lépés, de még a sokadik is lehet fárasztó, energiát, időt, figyelmet kell belefektetned, ami eleinte nem hoz termést.

Bíznod kell magadban és abban, hogy a réginél minden csak jobb lehet, és akkor menni fog.

Nem úgy mint a karika csapás, de meglátod, hogy helyesen döntöttél.

Félni, nem élni mindig a legkönnyebb, mert akkor semmit, de tényleg semmit nem kell csinálnod, csak maradsz ott ahol és ahogyan vagy. Megszokva, téves azt gondolva, hogy végül is, nem is olyan rossz ez...

De ha mersz nem félni, akkor biztos, hogy csak jobb lehet!

Mi lehet rosszabb annál, hogy nem vagy boldog?

Mi lehet annál szarabb, hogy a párod, csak lakótársad?

Mi lehet annál rosszabb, mint egy szar légkörű munkahely?

Ne kényelmesedj, ne szürkülj bele a megszokás mocsarába!

Fektess bele energiát, időt az életedbe!

Ne félj, helyett inkább élj!

Egyszer mindenki rájön arra, hogy sokkal kényelmesebb álarcok, álruhák nélkül mutatkozni, így a valódi énjével lehet benne akár egy párkapcsolatban, akár az élet bármely területén.

Mert lehet egy ideig mutatni, eljátszani valaki mást, lehet próbálkozni felvenni egy maszkot, ami mögé elbújva azt mutatjuk kifelé, aminek valaki más látni akar bennünket.

Megéri valaki más bőrébe bújni?

Egy ideig igen.

De idővel fárasztó lesz, és mivel nem önmagunkat adjuk, így mi magunk nem is leszünk ott, csak az, akit, amit alakítunk.

Hosszú távon nem kifizetődő, mert túl sok energiát igényel egy szerepkör alakítása, egy tőlünk idegen jellem fenntartása.

Aki nem a saját jellemét mutatja be, tartja fenn, az előbb-utóbb belefárad, belefásul a színészi teljesítményébe, és megtörve fog élni, hacsak nem időben leveszi azt az álruhát, amit valami cél elérése érdekében önként magára öltött.

Ha úgy viselkedsz mint valaki más, ha azt az arcod mutatod, amit más elvár tőled, akkor nem vagy más, csak egy rab, aki saját magát ejtette fogságba.

Egyszer te is rájössz arra, hogy nem helyes játszmázni, hiszen azzal sikert biztosan elérhetsz, de boldog nem lehetsz, mert nem adsz lehetőséget arra, hogy megérezd az ízét.

Ha játszol, akkor egyben játszadozol is, magaddal és mással is.

Úgysem tudod a végtelenségig fenntartani a látszatot, a sánta kutyát és téged is utol érnek, akkor pedig csalódást fogsz okozni annak, aki miatt űzted a kisded játékod és fájdalmas búcsúban lesz részed.

Egyszer te is rájössz, hogy nem éri meg játszmákkal párkapcsolatot létesíteni, még inkább fenntartani.

Nagyon sokan vagyunk úgy, hogy annak ellenére várunk, hogy semmi értelme.

Várjuk, hogy visszajöjjön, varjuk, hogy végre kinyilatkoztassa a szándékait, várjuk, hogy megnyíljon, várjuk, hogy hozzánk érjen, várjuk, hogy megszólaljon, várjuk, hogy kimondja a végszót, vagy legalább azt, hogy mi a baja...

Sok mindenre, sok mindenért odaadjuk az időnket. Pont azt, ami a legértékesebb, amiből mindig csak kevesebb van...

Nem kellene várni senkire, hogy visszajöjjön!

Ha menni akar, hát menjen! Ha visszajön az jó, de ne várjunk rá, éljük az életünket úgy, hogy az méltó legyen hozzánk!

Nem kell várni senkire, hogy elmondja mit akar. Ha nem tud beszélni, burkolózzon némaságba, de ne mellettünk!

A végszót sem kell megvárni, ha nem jó az aktuális párkapcsolat, ne várjuk meg, hogy kirúgjanak, tegyük meg mi az első lépést, és emelt fővel, méltósággal lépjünk tovább!

Ha elment mellőled valaki, ráadásul úgy, hogy el sem köszönt és nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy egyszer lehet, hogy visszasétál az életedbe, akkor búcsúzz el tőle! Csak azért tette, mert nem szeret, nem tisztel. Nem, hogy eléggé, semennyire!

Ez járjon az eszedben és ne az, hogy milyen jó lenne ha még melletted lenne, vagy visszajönne!

Mit csinálunk ha nem jön a busz a leírt menetrend szerint?

Vagy felszállunk egy másikra, vagy elindulunk gyalog, hogy odaérjünk a célunkhoz.

Nem jön a vonat?

Az sem tragédia, jön majd másik.

A párkapcsolatainkban és az emberekkel szemben is ez a helyes eljárás!

Nem jön, nem érkezik időben, elment?

Sebaj!

Te magad fontosabb vagy annál, hogy feláldozd érte az életed a rá való várakozással!

Meddig akarsz várni???

Életed végéig???

Nem tudhatod előre, hogy mikor jár le a lemezed, de azt sem, hogy mikor fordul(t) át a "B" oldalra!

Egy biztos, mindig egyre kevesebb a hátralévő időd!

Ne várakozással töltsd el!!!

Sokan élnek úgy, hogy voltak korábban is kapcsolatai, esetleg házasságban is éltek, de a sors úgy alakította, hogy azok nem valósították meg az álmaikat, így egyedülállóként élnek.

Nincs azzal semmi baj, hogy valaki kilép egy elégtelen párkapcsolatból, vagy elválik, hiszen ha nem vagyunk benne boldogok, nincs miért maradnunk. Illetve egy ideig maradhatunk, vagy maradnunk kell, de hosszú távon nem mondhatunk le magunkról, és nem tehetjük örökre háttérbe magunkat és a boldogságunkat.

Mindenkit megvisel egy rossz kapcsolat, és maga az el és leválás is.

Ha rossz volt, és csak boldogtalanságot hozott, akkor is elmúlt, vége van.

Ne kövessük el azt a hibát, hogy a lelkünkben életben tartjuk.

Ezt úgy is megtehetjük, hogy nem akarjuk a régit felmelegíteni, vagy újra kezdeni, mégis kitölti a napjainkat, mert panaszkodunk a korábbi illetőre.

Ne panaszkodjunk, ne sírjunk a korábbi partnereinkre és azok miatt, akik valamilyen formában, akarva vagy akaratlanul megkeserítették az életünk egy bizonyos szakaszát.

Ha újra akarod kezdeni az életed, akkor a korábbi epizódot le kell zárni, azt a könyvet, ami arról szólt be kell csukni.

Ha nem teszed meg, akkor nem vagy alkalmas új kapcsolatra, mert a réginek a rabja vagy, amit te magad tartasz életben. Akkor tetted túl magad, ha semmiféle érzelmi állapotba nem kerülsz ha eszedbe jut, tehát teljes mértékben semleges vagy.

Ha tetszeni akarsz valakinek, tedd magad vonzóvá!

Ezt úgy érheted el, hogy összeszeded vagy összerakod magad és a múltadtól függetlenül a lehetőségeidet maximálisan kihasználva teljes értékű életet élsz, attól függetlenül, hogy van-e valakid, vagy nincs!

Ne keseregj, ne járj lehorgasztott fejjel, ne lógasd az orrod!

Emeld fel a fejed, legyél büszke, legyen tartásod (szó szerint), legyél nőies, vagy éppen férfias, ki-ki hova tartozik!

Egyáltalán nem vonzó, sőt visszataszító egy olyan ember, aki a beszélgetések során nem mond semmi mást, csak azt, hogy milyen szemét volt a korábbi partnere, vagy mekkora k...a volt a felesége, hogy félrelépett!

Ne őt ítéld el, ez felesleges idő és energia pocsékolás!

Ez helyett foglalkozz inkább magaddal, tedd magad vonzóvá!

Mosolyogj akkor is ha nincs rá okod, legyen kacér, kihívó a pillantásod, tedd oda magad, élj szívből, élj szenvedéllyel!

Az vonzó, aki magabiztos, aki nem a múltban él és arra panaszkodik, hanem itt él a mában, mégpedig úgy, hogy lehet rá jövőt építeni!

A könny nem vonzó, csak sajnálatot, együttérzést válthat ki.

A sugárzó tekintet viszont magával ragad és foglyul ejt.

A lefittyedő száj sem fog senkit elragadtatni, viszont egy mosoly láttán mindenkinek mosolyogni támad kedve.

Legyél vidám, ez a legvonzóbb tulajdonság!

Ha ezzel a felszólítással kezdesz bele az ismerkedés hosszú, nem zökkenő mentes folyamatába, akkor van egy rossz hírem a számodra...

Helytelenül teszed!

Ne a másik feled keresd, hiszen te egyedül is egész ember vagy.

Legalábbis annak kellene lenned!

Amikor még egyedül élsz, egyedül fekszel és ébredsz, álmodhatsz egy emberről, akivel még szebb lehetne az életed, de ne úgy kezeld ezt mint egy feltétel, ami nélkül szar, vagy hiányos az életed!

Hiszen, hogy hiányozhat olyas valami, vagy valaki, aki soha nem is volt az élted része, vagy soha nem volt a tiéd?!

Hiányozni az tud, akivel már együtt voltál, vagy amiben már részed volt.

Felejtsd el azt, hogy neked szükséged van egy olyan félre, aki majd egésszé tesz, vagy aki mellett majd boldog leszel!

Egyedül is legyél boldog, nincs szükséged senki istápolására, se senki szeretetére!

Jó ha van, de ne legyen szükség, vagy feltétel!

Szeresd, tiszteld magad, hogy már is megtehesse!

Legyél egész, hogy legyen benned olyan, ami vonzóvá tesz, ami miatt egy becses, értékes embernek tartanak azok, akikkel szóba állsz, vagy akiket melléd sodor az élet!

Ne keresd a másik felet, ne akard, ne várd el, hogy valaki boldoggá tegyen!

Erősítsd meg magadban azt az érzést, hogy te igenis egész vagy, így nem is hiányozhat a másik feled sem!

Ezért nem is keresheted a másik feled, hiszen az nálad van, az a tiéd!

Tudod kit keress?

Azt az embert, aki mellett ugyanolyan egész, és sérthetetlen maradhatsz, mint előtte és nélküle!

Azt keresd, azt akard, azt szeresd, aki nélküled is tökéletesen él és érzi magát, így érhetitek el, hogy nem lesztek egymás terhére, hiszen mind a ketten egészek vagytok!

Ha hiányosnak érzed magad, akkor még véletlenül se kövesd el azt a hibát, hogy egy ismerkedéssel, vagy egy párkapcsolattal akarod magad egésszé tenni!

Sokféle emberrel találkozunk vagy akár együtt is élünk életünk során, akik így vagy úgy, de biztos, hogy értékelnek bennünket.

Nekik lehet jó is a véleményük rólunk, de ugyanakkor lehet rossz is.

Nekünk két teendőnk van ezekkel kapcsolatban.

Elfogadjuk vagy nem.

A jóval valószínűleg örömmel egyetértünk, hiszen azt hallgatni is jó.

Ha viszont valaki rólunk negatív képet alkot, azt nem kell feltétlenül elfogadnunk.

Ne más értékrendjéhez hasonlítsuk magunkat, ne más véleménye legyen az, amihez magunkat igazítjuk!

Még jó, hogy két füled van, így az egyiken be, a másikon ki.

Ne fogadd el, ha valakinek nem tetszik, amit vagy, ahogy csinálsz, ne tedd magadévá azt, ha valaki rólad olyan képet fest, ami csak neki tetsző!

Hallgasd meg ha muszáj, de ne tegyél a kedve szerint!

Legyél, maradj mindig önmagad!

Mindig az a fontos, hogy ki mondja, és nem az, hogy mit!

Csak azért ne változtass, hogy másnak megfelelj, vagy mert valaki úgy szeretné!

Ha megteszed, akkor átesel egy metamorfózison, és a végén már nem te leszel, hanem egy olyan valaki, akit más a kedvére valónak átalakított.

Hallgass inkább magadra, kövesd a szíved hangját!