Nagyon sokan vagyunk úgy, hogy annak ellenére várunk, hogy semmi értelme.

Várjuk, hogy visszajöjjön, varjuk, hogy végre kinyilatkoztassa a szándékait, várjuk, hogy megnyíljon, várjuk, hogy hozzánk érjen, várjuk, hogy megszólaljon, várjuk, hogy kimondja a végszót, vagy legalább azt, hogy mi a baja...

Sok mindenre, sok mindenért odaadjuk az időnket. Pont azt, ami a legértékesebb, amiből mindig csak kevesebb van...

Nem kellene várni senkire, hogy visszajöjjön!

Ha menni akar, hát menjen! Ha visszajön az jó, de ne várjunk rá, éljük az életünket úgy, hogy az méltó legyen hozzánk!

Nem kell várni senkire, hogy elmondja mit akar. Ha nem tud beszélni, burkolózzon némaságba, de ne mellettünk!

A végszót sem kell megvárni, ha nem jó az aktuális párkapcsolat, ne várjuk meg, hogy kirúgjanak, tegyük meg mi az első lépést, és emelt fővel, méltósággal lépjünk tovább!

Ha elment mellőled valaki, ráadásul úgy, hogy el sem köszönt és nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy egyszer lehet, hogy visszasétál az életedbe, akkor búcsúzz el tőle! Csak azért tette, mert nem szeret, nem tisztel. Nem, hogy eléggé, semennyire!

Ez járjon az eszedben és ne az, hogy milyen jó lenne ha még melletted lenne, vagy visszajönne!

Mit csinálunk ha nem jön a busz a leírt menetrend szerint?

Vagy felszállunk egy másikra, vagy elindulunk gyalog, hogy odaérjünk a célunkhoz.

Nem jön a vonat?

Az sem tragédia, jön majd másik.

A párkapcsolatainkban és az emberekkel szemben is ez a helyes eljárás!

Nem jön, nem érkezik időben, elment?

Sebaj!

Te magad fontosabb vagy annál, hogy feláldozd érte az életed a rá való várakozással!

Meddig akarsz várni???

Életed végéig???

Nem tudhatod előre, hogy mikor jár le a lemezed, de azt sem, hogy mikor fordul(t) át a "B" oldalra!

Egy biztos, mindig egyre kevesebb a hátralévő időd!

Ne várakozással töltsd el!!!