Ezt a most kialakult helyzetet értelmezhetjük úgy is mint egy figyelmeztetés!

A természet ismét megmutatta, hogy ő még nálunk is erősebb! Évszázadok, de legfőképpen évtizedek óta játszunk a tűzzel, orosz rulettben próbálunk nyerni.

Volt már Csernobil, Fukusima, Ausztrál tűz, amiket közvetve vagy közvetlenül mi emberek okoztunk.

Mi kell még, hogy rájöjjünk, nem vagyunk mindenható és mindenek felett álló urak?!

Tulajdonunknak, játékszerünknek hisszük az egész világot és ekként is viselkedünk. Kizsakmányoljuk a Földet, kiaknázzuk az összes energia hordozót, írtjuk az erdőket hektár számra.

Mindezt miért? Profitért.

Magunk alatt vágjuk a fát, a saját vesztünkbe száguldunk , mégpedig padló gázzal. Figyelmeztetett már többször is bennünket a természet, hogy hagyjuk abba, vagy legalább lassítsunk az esztelen rohanáson.

Persze nem tettük...

Ide vezet a globalizáció. Emberek, állatok, mindenféle áru irdatlan tömegben jöhet mehet az országok határain át, mégpedig úgy, hogy hatásos ellenőrzésen átesne... Túl gyorsan, túl nagy távolságok is áthidalhatóak, pár óra vagy maximum egy nap alatt ott tud lenni egy ember a Föld egyik végéből a másikban, magán vagy magában hordozva bármit, amivel ott a messzeségben, sok ezer km-re érintkezett. Jó is ez a fene nagy szabadság, mert ettől jobban érzik magukat az emberek, és a turista forgalom mint egy jelentős bevétel és jövedelem forrásként jelentkezik.

De egyben nagyon kockázatos veszély forrás is, mert tegnap valaki megfertőződik pld Ausztráliában valami kórral, holnap pedig akár Svédországban terjesztheti...

A nagy multi cégek gyárai, beszállítói is behálózzák az egész Földet, hatalmas méretű áruszállítás zajlik földön, vízen és levegőben egyaránt. Ma itt, holnap több száz km-rel arrébb lehet bármi, amin ott bujkálhat egy miniatűr élőlény is.

Elfelejtettük, hogy nem csak mi emberek élünk a Földön, elfelejtettük meglátni a nálunk kisebbeket, elfelejtettük tisztelni őket, pedig lehet, hogy ők nálunk is hatalmasabbak.

Mi már csak a mi játékszabályaink szerint élünk, nem tartjuk be a természet törvényeit, ami most megmutatta, ékes bizonyítékát adta, hogy nem biztos, hogy jó az irány, amit követünk...

Kaptunk egy figyelmeztetést, ami fel ér egy ultimátummal, hiszen ez egy hadüzenet.

Nem, nem a természet, hanem mi emberek vagyunk a támadó, a pusztító. A természet, benne minden élőlény, ami nem ember csak teszi a dolgát, pont úgy mint ezelőtt, teszi mindezt érdektelenül a genetikai kódjának engedelmeskedve.

Egyedül mi emberek vagyunk azok, akik érdekből, számításból, anyagi haszonszerzés reményében cselekszünk.

Nem fog ez örökké tartani...

Majd amikor kivágtuk az utolsó fát, ha elfüstöltük az utolsó csepp kőolajat, majd amikor újra össze kell bújni, hogy egymást melegítve vészeljük át a fagyos estéket, akkor jövünk csak rá, hogy kurvára elbasztuk...

De akkor már késő lesz! Vagy már most is az?

Akkor már nem a természetet, hanem egymást fogjuk pusztítani és le vadászni. Majd amikor az utolsó ember lesz a Földön, akkor jön rá, hogy az ember az egyedüli faj, amelyik felesleges, amelyik nélkül is minden úgy megy ahogy kell, ahogy természetes.

Mert mi emberek már sok minden vagyunk, de egy valami biztos nem, mi már nem vagyunk természetesek, sőt egyenesen természetellenesek vagyunk...

Mert írtjuk azt, tűzzel, vassal, ami nem is a miénk, pusztítjuk ahol tudjuk...