Ma is húsvét van, pont úgy mint mindig...
Most is tavasz van, pont úgy mint mindig...
Mégis más ez a tavasz, más ez a húsvét, nem úgy mint mindig...
Csendesek az utcák, kihaltak a falvak és a városok. Nem természetes csend uralkodik, mert nem önszántukból maradnak otthon az emberek.
A vidámságnak van itt a helye most is, pont úgy mint mindig.
Locsolkodásnak van itt az ideje, pont úgy mint mindig.
Mégsem örülnek az emberek, mégsem indult el hajnalban egy legénybanda sem, hogy meglocsolja a lányokat.
Most a virágszálak szomjaznak, nem úgy mint mindig, hervadoznak, nem úgy mint mindig.
Más lett a Föld, más lett a világ, más lett az emberiség, pont úgy mint mindig.
Csak most annyi a különbség, hogy nem olvasunk róla, hanem éppen átéljük.
Jó irányba fog változni minden, vagy ez a vég kezdete?
Rajtunk áll vagy bukik minden!
Vagy megmutatjuk, kiérdemeljük, hogy emberek vagyunk, vagy elsüllyedünk, örökre eltűnünk, és átadjuk a helyünket új fajoknak, amik majd egyszer újra benépesítik a Földet.
Ne a rosszra , ne a félelemre koncentráljunk!
Ma, most annyit tehetünk, hogy életben maradunk, életben tartjuk az emberiséget, és terveket szövünk, hogy mit és, hogy csináljunk ezután, ha egyszer ennek is vége lesz!
Mert ugye, azért vége lesz!?
