Mindenki tudja, hogy nem figyelemfelkeltőnek, hanem figyelem megtartónak kell lenni ahhoz, hogy valaki mellettünk maradjon. Ezt úgy lehet megőrizni, hogy szeretjük magunkat.

Ez abban nyilvánul meg, hogy odafigyelünk magunkra, testi-lelki egészségünket megőrizzük, vigyázzuk, óvjuk az értékeinket, becses kincsként kezeljük a helyes szinten tartott önbecsülésünket.

Maradj önmagad mindvégig, hogy szerethető legyél! Ha ez valakinek probléma, az nem a te bajod, az nem téged szeret, nem téged akar, hanem csak egy általa megálmodott, hamis ideált.

Szeresd önmagad, így azonnal felvértezted magad olyan védelemmel, ami megóv az esetleges lelki sérülésektől, segít kilábalni valamilyen kellemetlen helyzetből.

Nyugodtan szeretheted magad, ezt senki nem tilthatja meg neked! Nem leszel sem egoista, sem öntörvényű, sem antiszociális, hanem ezek helyett egy olyan ember, aki tisztában van önmaga valós értékével, ez pedig nem lehet baj, legalábbis nem neked.

Mindenkinek annyi hely jut az életedben, amennyit hagysz, annyi esélye van, amennyit te biztosítasz neki. Legyen elfoglalt életed, legyen sok idődet el rabló munkahelyed, legyenek sok időt lefoglaló gyermekeid, de ha tényleg párkapcsolatot szeretnél létesíteni valakivel, akkor mindezek mellett, helyet, lehetőséget, ezzel együtt esélyt kell adnod neki, hogy elfoglalja, kihasználja, és élhessen vele.

Rajtad múlik, te döntesz, hogy kit, milyen mértékben engedsz, vonsz be az életedbe! Te azzal teszel meg mindent érte, és egy új kapcsolatért, hogy biztosítod az annak létrejöttéért és fenntartásáért szükséges feltételeket!

Ha te ezeket megtetted, akkor nem lehet okod panaszra, te mindent megtettél érte.

Az új jövevény feladata csak annyi, hogy ezeket milyen mértékben vonatkoztatja magára, és mennyire fogadja el a tálcán kínálkozó lehetőséget arra, hogy közelebb kerülhet hozzád. Ha valaki ezek után sem téged választ, vagy valamire panaszkodik, akkor egyszerűen nem ő az igazi, mert csak kifogásokat, olyan okokat keres a szakításra, akik mondva csináltak, és nem valódiak.

Mivel te nem vagy okolható ha véget ér egy ilyen emberrel a kapcsolatod, nyugodj meg, és örülj neki, hogy megszabadulsz tőle, és nem terheli tovább az életed!

Ma nem mindig tudunk saját magunk maradni, túl sok helyen kell beilleszkedni, amit úgy teszünk, hogy mások érdekeit képviseljük, mások céljaiért harcolunk, mások életét tesszük jóvá. Nem elég egy munkahelyre gondolni, sajnos sokan a párkapcsolataikat is úgy alakítják, hogy a másik fél érdekeit képviselik, őt teszik boldoggá a jelenlétükkel, magukra nem is gondolnak, semmit nem is tesznek azért, hogy ez másként legyen.

Eközben mi magunk hol vagyunk? Sehol, vagy a sor legvégén.

Persze nagy úr a kényszer, anyagi függőségből egy ideig muszáj kibírni a nehéz, vagy lélekromboló munkát, mert nem fordíthatunk hátat azonnal ha nem tetszik, és nincs másik. De ha nem érezzük jól magunkat, ha teljes mértékben a munka tölti ki az életünket, amit ráadásul kényszerből űzünk, akkor el kell gondolkodni azon, hogy megéri-e ekkora áldozatot hozni, ami nem is értünk van, el kell kezdeni "B" tervet szőni, kutatni kell, meg kell találni azt, ami eleget is hoz a konyhára, és amitől nem leszünk kifacsarva, kizsigerelve!

Ugyanez ráilleszthető a párkapcsolatainkra is. Ha abban nem érezzük jól magunkat, akkor onnan is tovább kell lépni, ha nem akarunk benne megsavanyodni.

Soha ne legyél olyan, aki átalakul valaki kedvéért, ne játssz olyan szerepet, ami ellenkezik az éneddel, mert az nem te vagy, nem rólad szól!

Maradj önmagad, szeressenek azért, amilyen vagy!

Akinek nem vagy úgy jó, ahogy vagy, az nem téged akar, nem téged szeret, hanem valaki, valami mást, ne formáld magad az ő kedvére valónak!

Először is tisztázni kell magát a fogalmat, hogy mi az, hogy biztonság...
Sokan azonosítják azzal, hogy biztosnak tudják a párkapcsolatot, amiben élnek, nem érzik ugyan felhőtlenül boldognak magukat, de legalább van valami, amit fel lehet mutatni. Nem jó, mégis beleragadnak egy bizonyos létformába, élethelyzetbe. Nem jó, nem boldogító, nem örömteli, nem működik, mégis maradnak, mert a negatív dolgok ellenére mégis biztonságban érzik az életüket. Ami a fő oka ennek az, hogy könnyebb nem tudomást venni a rossz dolgokról és homokba dugni a fejünket, mint tudatosan változtatni.
Más biztonságosnak véli az évek óta meglévő munkahelyet, ahol minden nap feszülten tölt el jó néhány órát, és csak viszi az energiát, mégis kitart, mégis ott marad, nem keres másikat.
Vannak emberek, akik attól éreznek biztonságosnak emberi kapcsolatokat, barátságokat, mert régóta tartanak. Felszínesek, de legalább együtt tudnak keseregni az élet dolgain. Ha ez nem lenne, talán kevesebbnek éreznék magukat.
A legrosszabb talán az, hogy sok ember úgy éli le életét, hogy minden nap ugyanazt teszi, várja a jót, a megmentőt, a messiást, a megváltást, s fogalmuk sincs arról, hogy ez mind ott lapul bennük. A sors áldozatának érzik magukat ahelyett, hogy vennének egy nagy levegőt és irányt változtatnának.
Természetesen egy változás, változtatás, átalakulás sem egyszerű és könnyed, sőt változás fájdalmas, főleg ha újjászületéssel párosul. De ennél csak egy dolog fájdalmasabb, ha úgy halad el az élet a fejünk felett, hogy sosem éltünk igazán. Akkor már késő, hiába mondjuk, hogy:

Mi lett volna, ha?
Dönts ma, változtass, legyél te a változás és meglátod, hogy jobb lesz a világod!

Mindenki jól tudja, hogy egy rendes párkapcsolat egyik alappillére az, hogy adni kell. Annyit is olyat, amennyit, és amit a másik fél igényel, amennyi, és ami kielégíti az igényeit, elvárásait.

Ez így szép és jó...a másiknak.

De mi van azzal, aki ad, neki is lehetnek elvárásai, esetleg igényei?

Persze, hogy lehet, kell is, hogy legyenek igényei, hiszen, egy párkapcsolatnak nem csak az egyik emberről kell szólni, abban mindkét félnek maradéktalanul jól kel éreznie magát, ami csak úgy valósulhat meg, ha mindenki elfogadja a kapott ajándékot, de nem felejti el azt viszonozni.

Kölcsönös adok-kapok az egész, mégpedig nem csak az elején, nem csak néha, nem csak ünnepnapokon, hanem annak egész tartama alatt!

Ha nem adok, akkor a másik fél hiányt szenved és ott pótolja azt, ahol tudja,másnál fog kutakodni szeretetért, törődésért.

Ha viszont adok, akkor a ő már jól van, de ha nem kapom meg a viszonzást, mégpedig csak úgy, önként, kérés nélkül, akkor én leszek elhanyagolva, és előbb-utóbb, biztos, hogy hiányállapot fog kialakulni, ami szintén odavezet, hogy pótolni kell azt, amit odaadtam.

Adj, hogy kaphass!

De ha viszont adsz, joggal várod el, hogy cserébe kapj is, mégpedig nem is keveset, pont annyit, ami neked elég!

A párkapcsolat  bizony önző dolog is, nem lehet egyoldalú szeretet nyilvánítással fenntartani, két ember kell hozzá, és azoknak mindkettőjüknek jól kell lakniuk!

Nem mástól kell elvárni, hogy boldoggá tegyen, nem másban kell keresned a saját örömeidet!

Magadban kell megtalálnod, hiszen csak ott van, mert ott lehet! Nem tudod megfogni, de érezni nagyon is. Ha meg van, ha megtaláltad, ha érzed, soha ne engedd el, soha ne add oda senkinek, semmiért, bármit is ígérjen cserébe!

Elég ha egyszer engeded, hogy elhagyja a szívedet, a lelkedet, elég  egyetlen pillanatra elengedned, és már el is hagy a boldogságod. Rögtön utána kitölti a helyét valami más érzés, megtelsz vágyakkal, kívánságokkal,te leszel a megtestesült türelmetlenség.Várod, hogy milyen élvezetekben lehet részed, hogy kaphatsz az élettől. De ha ki is elégíted a vágyad, nem lesz vége a sóvárgásnak, mert minden élvezet kivált egy másiknak a hiányát.

Így pedig mindig hiányozni fog valami, ami nem más mint a boldogság!

Ne engedd el, ne add el!

Volt már olyan, hogy azon gondolkoztál, boldog szeretnél lenni?

Volt már olyan, hogy szorított a cipő, vagy kicsi volt a megvásárolt ruha?

Volt már olyan, hogy a munkahelyedre gyomorgörccsel mentél?

Volt már olyan, hogy nem érezted jól magad a párod mellett, sőt egyenesen az agyadra ment minden tettével, vagy a viselkedésével?

Volt már, hogy vettél egy ígéretesnek tűnő könyvet, olvastad becsülettel, de unalmas volt és legszívesebben becsuktad volna, vagy kivágtad volna az ablakon?

Ha ezek közül bármelyikre, vagy többre, esetleg mindre igen a válaszod, akkor nem kerülheted el, változtatnod kell a körülötted lévő dolgokon, helyeken, embereken!

Ha boldog akarsz lenni, nincs más dolgod, csak legyél az!

Ha szorít a cipő, vedd le és cseréld le kényelmesebbre! Ha nem teszed, akkor te fogsz alkalmazkodni, akkor a cipő fog téged hordani és nem fordítva. Ha szűk a ruha, maradhat rajtad, de csak behúzott hassal fog rajtad jól mutatni, egyszerű, vegyél nagyobbat! Le is fogyhatsz, hogy kényelmesen beleférj, de akkor ismét te idomulsz.

Ha idegesen, feszülten mész dolgozni, akkor munkahelyet kell váltanod! Maradhatsz is, elviselheted, de akkor te leszel az, aki ideges, feszült marad és egy idő után csak a stressz lesz az, amiben részesülsz.

Ha párod, társad, élet vagy házas társad elviselhetetlen, akkor csak azt teheted magad érdekében, hogy ott hagyod! Egy eskü, egy ígéret sem tarthat örökké, ha az a te egészséged kárára tartható csak meg!

Ne maradj megszokásból, ne viseld kényszerből, ne tartsd meg ha nem jó, ha kicsi, ha idegesít!

Csak legyél boldog!

Aki szeret valakit, az képes  önmagát is háttérbe helyezni, mert neki nem saját maga a legfontosabb hanem az, hogy a másikat örülni, mosolyogni lássa, hogy Őt boldognak tudhassa.

Szeretni valakit annyit jelent, hogy áldozatot hozunk. Őt helyezzük a rangsor első helyére, őt tartjuk mindennél és mindenkinél fontosabbnak.

Aki szeret, aki tud szeretni, az képes arra, hogy önzetlenül adjon, miközben ő maga a másik boldogságából táplálkozik.Ha valakit szeretünk akkor képesnek kell lennünk, és készen kell állnunk arra, hogy áldozatot hozzunk érte, túllépjünk önmagunkon, és megtegyük azt is, amit normális körülmények között nem jutna eszünkbe megtenni, még ha le is kell nyelnünk a békát azért, hogy a másikat boldoggá tegyük!

Szeretni veszélyes dolog is, mert könnyen áteshetünk a ló másik oldalára, és képesek vagyunk elfelejteni, hogy ketten vagyunk a csapatban. Vigyáznunk kell arra, hogy az áldozatkészségünk ne jelentse azt, hogy ez miatt áldozatokká váljunk!

Ma is húsvét van, pont úgy mint mindig...

Most is tavasz van, pont úgy mint mindig...

Mégis más ez a tavasz, más ez a húsvét, nem úgy mint mindig...

Csendesek az utcák, kihaltak a falvak és a városok. Nem természetes csend uralkodik, mert nem önszántukból maradnak otthon az emberek.

A vidámságnak van itt a helye most is, pont úgy mint mindig.

Locsolkodásnak van itt az ideje, pont úgy mint mindig.

Mégsem örülnek az emberek, mégsem indult el hajnalban egy legénybanda sem, hogy meglocsolja a lányokat.

Most a virágszálak szomjaznak, nem úgy mint mindig, hervadoznak, nem úgy mint mindig.

Más lett a Föld, más lett a világ, más lett az emberiség, pont úgy mint mindig.

Csak most annyi a különbség, hogy nem olvasunk róla, hanem éppen átéljük.

Jó irányba fog változni minden, vagy ez a vég kezdete?

Rajtunk áll vagy bukik minden!

Vagy megmutatjuk, kiérdemeljük, hogy emberek vagyunk, vagy elsüllyedünk, örökre eltűnünk, és átadjuk a helyünket új fajoknak, amik majd egyszer újra benépesítik a Földet.

Ne a rosszra , ne a félelemre koncentráljunk!

Ma, most annyit tehetünk, hogy életben maradunk, életben tartjuk az emberiséget, és terveket szövünk, hogy mit és, hogy csináljunk ezután, ha egyszer ennek is vége lesz!

Mert ugye, azért vége lesz!?

Mit is, kik is?

Valaki úgy értelmezi, hogy egy újabb bajt a nyakunkba, de szerintem jobb ha úgy értelmezzük, hogy kaptunk mi emberek egy lehetőséget. Egy remek alkalmat arra, hogy összeszedjük magunkat, hogy átértékeljük az eszméinket, hogy változtassuk a világnézetünket...

Kaptunk egy kórságot, ami vagy jobban összehoz, vagy a jelenleginél is jobban széthúz bennünket.

Most aztán az egész Föld ember társadalma elgondolkozhat rajta, mert lesz ideje rá, hogy jó-e ez így, ahogy eddig tettük, ahogy eddig éltünk, vagy változtatni kellene a hozzáállásunkon, az életvitelünkön?!

Kaptunk egy remek lehetőséget arra, hogy együtt legyünk, együtt is éljünk azokkal, akiket közeli hozzátartozóinként tartunk számon, akik felvették a nevünket, akikkel eddig csak távkapcsolatban éltünk, mert nem voltunk velük eleget ahhoz, hogy megismerjük őket.

Most majd kiderül, hogy ki és mi az, akivel évek óta egyezik a lakcímed, de nem volt rá elég időd, hogy megismerd.

Tulajdonképpen semmi nem változott most, hogy az emberek nagy többsége maszkot hord...

Soknak nem esik nehezére, ők eddig is álarcok mögött éltek, amik mögött elrejthették a valódi arcukat és énjüket. Most csak annyi a változás, hogy kényszerből teszik.

Ha tudatosan éltünk volna eddig is, akkor erre az egészre nem került volna sor.

Ha tiszteltük volna a természetet, és tisztában is lettünk volna az abban rejtőzködő mikroorganizmusok tömegével, akkor biztos betartjuk az alapvető higiéniás feltételeket és nem most tanulna meg az emberek nagy többsége kezet mosni.

Nem mi vagyunk az egyedüli élőlények a Földön, vannak nálunk sokkal kisebb élőlények is, amiket szabad szemmel ugyan nem lehet látni, de attól még ott vannak a kezeden, kilincsen, ajtón, ablakon, ruhádon...mindenhol.

Ha nem akarjuk, hogy ez az egész nyavalya szabadon terjeszkedjen, akkor tartsuk be a természet törvényét, és szakítsuk meg a terjedési láncot azzal, hogy ha tehetjük otthon maradunk, vagy ha nem, akkor szigorúan betartjuk a távolságtartás és a személyi higiénia alapvető szabályait, ha jobban tetszik, akkor törvényeit!

Lehet makacskodni, lehet "csak azért is" vagy "csak azért sem" módon viselkedni, de aki így tesz, az nem magát teszi kockára, ő potenciális veszélyforrást jelent mások számára, akik lehet, hogy gyengébbek, elesettebbek, így nekik nagyobb veszélyt jelent egy olyan kórokozó, ami az egészséges embereknél akár tünetmentesen is jelen lehet.
Na legyél te a kockázat, vagy veszélyforrása másoknak, gondolkozz és viselkedj emberhez méltó módon!