Ma nem mindig tudunk saját magunk maradni, túl sok helyen kell beilleszkedni, amit úgy teszünk, hogy mások érdekeit képviseljük, mások céljaiért harcolunk, mások életét tesszük jóvá. Nem elég egy munkahelyre gondolni, sajnos sokan a párkapcsolataikat is úgy alakítják, hogy a másik fél érdekeit képviselik, őt teszik boldoggá a jelenlétükkel, magukra nem is gondolnak, semmit nem is tesznek azért, hogy ez másként legyen.

Eközben mi magunk hol vagyunk? Sehol, vagy a sor legvégén.

Persze nagy úr a kényszer, anyagi függőségből egy ideig muszáj kibírni a nehéz, vagy lélekromboló munkát, mert nem fordíthatunk hátat azonnal ha nem tetszik, és nincs másik. De ha nem érezzük jól magunkat, ha teljes mértékben a munka tölti ki az életünket, amit ráadásul kényszerből űzünk, akkor el kell gondolkodni azon, hogy megéri-e ekkora áldozatot hozni, ami nem is értünk van, el kell kezdeni "B" tervet szőni, kutatni kell, meg kell találni azt, ami eleget is hoz a konyhára, és amitől nem leszünk kifacsarva, kizsigerelve!

Ugyanez ráilleszthető a párkapcsolatainkra is. Ha abban nem érezzük jól magunkat, akkor onnan is tovább kell lépni, ha nem akarunk benne megsavanyodni.

Soha ne legyél olyan, aki átalakul valaki kedvéért, ne játssz olyan szerepet, ami ellenkezik az éneddel, mert az nem te vagy, nem rólad szól!

Maradj önmagad, szeressenek azért, amilyen vagy!

Akinek nem vagy úgy jó, ahogy vagy, az nem téged akar, nem téged szeret, hanem valaki, valami mást, ne formáld magad az ő kedvére valónak!