Ha végre leveszed a maskaráid, amit mások miatt viselsz, amikor abbahagyod az játszmázást, amit a céljaid elérése miatt űzöl, akkor önmagadra találsz és meglepődsz, hogy

"Jé, ez vagyok én?"

Ezek után egy valami lesz csak biztos, lesznek bőven olyan emberek, akik eltűnnek az életedből.

Nem tetszik nekik az igazi éned, nekik az eljátszott szereped kellett csak, nem te.

Ők teljes mértékben értéktelen emberek, nem kell veszteségnek érezni azt, hogy nem vesznek részt többé az életedben!

Ők azok, akik az álarcaidért "szerettek", akik azért kedveltek, mert kényükre-kedvükre használtak Téged, akik azt mondták, hogy önző vagy, ha valamit megtagadtál tőlük. Nem kár értük, sőt örülj, hogy nem kell már nekik megfelelned!

Tulajdonképpen eddig sem lett volna rájuk szükséged. Inkább nekik volt szükségük Rád.

Lehet, hogy az önmagadra találás után egy ideig nagy űr lesz az életedben, ami miatt ne bánkódj, töltsd meg magaddal a felszabadult helyet és meglátod, hogy milyen jó az, amikor ez megvalósul!

Meg is könnyebbülsz, mert nem kell szerepeket alakítanod, nem kell álruhát hordanod.

A sors, az élet, vagy Isten, nevezd, ahogy akarod a gondviselést, olyan embereket küld majd, akik őszintén kötődnek Hozzád.

  Eljátszott, fárasztó szerepjátékok helyett törekedj az olyan kapcsolatokra, ahol minden résztvevő fél nem csinál egyebet, csak adja ÖNMAGÁT!

A legjobb , legszebb életed ezután fog csak bekövetkezni, hiszen minden emberi kapcsolatodra elmondhatod, hogy őszinte.