Most, hogy hazánkban is életbe léptettek bizonyos mértékű korlátozásokat a világjárvánnyá fokozódott koronavírus megbetegedések miatt, az emberek nagy többsége félelemben él.

Kell-e és ha igen, akkor mitől kell félni?

Megbetegszünk, belehalunk?

Ha ebbe nem, akkor valami másban egész biztosan megbetegszünk és ha úgy adódik, akkor ha tetszik, ha nem bele is halunk. Ez már csak így van, amióta világ a világ.

Félelem, és pánikolás helyett foglalkozzunk többet a mentális egészségünk állapotával, aminek köszönhetően a testünk és az abban élő sejtjeink egészsége is fokozódik!

Ide tartozik, hogy ne stresszeljünk, ne hajtsunk többet a minimálisan szükségesnél, foglalkozzunk magunkkal és figyeljünk, vigyázzunk magunkra!

Mitől félünk?

Attól, hogy egyedül maradunk, attól, hogy túl sok időt kell egymással, összezárva töltenünk?

Álljunk már pozitívan a kialakult helyzet elé! Ne azon agyaljunk, hogy mi lesz ha betegek leszünk, mert akkor azok is leszünk, a gondolatainkat tereljük, tudatosan irányítsuk az ürömben felbukkanó örömre!

Legyél erős, tartsd magad formában és várd felkészülten a támadást, hogy ne érjen váratlanul se téged, se a szervezeted, ha találkozol ezzel a kis kórokozóval!

Az élet és a Föld nem áll meg, legalábbis nem most és nem ettől, vannak és lesznek, akiket magával ragad a kór, de mindig is voltak emberek, akik különféle betegségek miatt vesztették életüket...

Ez nagyon szomorú, de sajnos így volt, így van és így is lesz.

Senki és semmi nem élhet örökké.

A legsúlyosabb betegség maga az élet, hiszen bármit teszel, bárhol és bárhogy is élsz, MINDIG halállal végződik.

Ezt ha elfogadjuk, mindjárt nem is olyan ijesztő és félelem keltő.

A vírus, és az ember is egy nagy közösség része, amit úgy hívnak, hogy a Föld élővilága.

Te is, én is, és minden, ami itt él a Földön, élni szeretne.

Minden élőlény annyi helyet kap a többitől amennyit kiharcol magának, vagy amennyit a többiek biztosítanak neki.

Nekünk embereknek az a feladatunk, hogy minél silányabb életfeltételeket teremtsünk a bennünket megtámadó kórokozókkal szemben!

Tehát éljünk úgy, ahogy az EMBERHEZ méltó!

Nem pánikolunk, nem keltünk félelmet, és nem ejtjük kétségbe azokat, akik számítanak ránk!

Mitől félünk, kell-e félnünk?

A megszokás elvesztésétől félünk.

Félni nem szabad, helyette várjuk felkészülten az ellenséget, ami nem azt jelenti, hogy 30 kg lisztet és cukrot, vagy 10 kg húst spájzolunk be és az őrületbe kergetjük a kereskedelemben dolgozókat és az abból élő alkalmazottakat!