Valószínű, hogy sokan voltak már olyan helyzetben, hogy ugyan még élt egy kapcsolatuk, de a párjuk már másnál kereste a boldogságot, és csak azért nem fordított örökre hátat, mert neki úgy volt a legkényelmesebb, hogy csak a jó dolgoknak él, és nem vállalja a tortúrát, ami egy válással jár.

Biztos sokan voltak, vannak és sajnos lesznek megcsalva, felszarvazva, mégpedig pont úgy, ahogy fent leírtam.

A párjuk félrelép, máshol, mással élvezi az életet, miközben az, aki otthon maradt csak szenved és várja, hogy a rémtörténet véget érjen, mégpedig abban reménykedik, hogy magától, minden erőfeszítés nélkül.

Tettek nélkül soha nem lesz vége, aki nem vállalja, hogy útjára bocsájtja azt, aki már amúgy is másfelé jár, annak hosszú távú kínokkal kell szembe néznie, hiszen abban a kapcsolatban csak ő szenved, a másik már újra jól érzi magát, és semmi érdeke nem fűzi hozzá, hogy tegyen egy végső lépést.

Nem kell, nem szabad tűrni, hogy ő vígan élje az életét, miközben mi magunk összeroppanunk a fájdalomtól, a megalázottságtól és az ő tettének a súlyától!

Egyszer mindenféleképpen véget kell vetni az egésznek és mindenkinek arra kell mennie, ahol jó, de legalábbis jobb mint az aktuális hely!

Ha pedig úgyis lépni kell, akkor jobb azt minél előbb megtenni kár az időt pocsékolni!

Ha ő nem akar örökre elmenni, ha ő nem akarja végleg becsukni a könyvet, vagy nem akarja lezárni a történetet, akkor Te tegyél pontot végére!