Csak rossz dolgokat lehet említeni, szóba hozni, amikor beszédre nyitjuk a szánkat vagy ha tollat ragadunk?

Azért jó rossz dolgokról beszélni, mert azzal mindig kiváltjuk ember társaink együtt érzését, sajnálkozását?

Miért ezt választjuk, miért sajnáltatjuk magunkat?

Mert arra, "hűha" kiáltással mindenki felkapja a fejét, mert törődés után éhezünk, mert szeretetre, babusgatásra, istápolásra vágyunk.

Aki erős, az sosem panaszkodik, sosem okol másokat bármilyen helyzetbe is kerüljön.

Bajba kerül? Nem rinyál, nem jajveszékel, megoldja.

Most is, mint mindig a hírek rosszak, csak a negatív történeteket osztják meg azokkal, akik nézik, hallgatják vagy olvassák azokat. Ennyi meg annyi fertőzött, ennyi meg annyi halott...

Pedig sok, nem is sok, rengeteg szép dolog is történik eközben, csak nem látjuk, nem halljuk, nem veszünk róluk tudomást.

Pedig a jó hírek ott vannak mindenhol és mindenkor, de azok közül egyik sem szenzáció értékű.

Mert ha jól belegondolunk, semmi rendkívüli, kirívó nincs abban, hogy nyílnak már a virágok, hogy lombosodnak az erdőkben a fák és minden reggel madár csicsergés hallatszik?

Ugye, semmi nagy dolog, csupa természetes nyugalom, megszokott béke és harmónia. Mégsem örülünk, meg sem látjuk, meg sem halljuk.

Negatív történetek helyett, de legalább mellettük lehetne ezekről is beszélgetni!

Bár ezekről nem beszélni kell, hanem átélni mindet egytől egyig! De a híradó hangjától nem halljuk, a halál esetektől nem látjuk. Pedig a tavasz itt van a kertek alatt, kár lenne kihagyni az élményt, hogy együtt legyünk vele!

Nem a híradót, hanem a természetet kellene hallgatni, többet tanulunk belőle, tanulságosabb előadásban lehet részünk egy padon ülve, mint a fotelban elkényelmesedve, tévét kapcsolgatva és arra koncentrálva!

Engedjük már meg a jó híreknek, hogy el érjenek hozzánk, hogy a lelkünket tisztába tegyék! Ne legyünk áldozatok, ne legyünk panasz áradatok!

Nyisd ki a szemed és lásd meg a szépet,

nyisd meg a füled, hallgasd, ahogy száll az ének!

Lógó orral nem látsz fel az égre,

ami most is olyan szép,

csak arra vár, hogy nézd meg!

Vedd már észre végre, hogy milyen szép az élet!