Valószínűleg sokan éltek már át szakítást az életük során, és ez sok esetben igen fájdalmas is tud lenni.

Sokszor nem is a személy miatt, aki elhagyott bennünket, hanem mindannak az álomnak, célnak a szertefoszlása miatt, amit mi, csak mi láttunk bele az adott személybe és az elmúlt kapcsolatba.

Természetes reakció az, hogy nem látunk eleinte mást csak a veszteséget, nem érzünk mást csak hiányt.

Veszteség, kár ért bennünket, mert amiben éltünk megsemmisült, amit megálmodtunk, köddé vált, akivel mindezt szerettük volna megvalósítani, elment a saját útján.

Amikor egyedül maradunk egy olyan térben, amit korábban ketten töltöttünk ki, akkor először szédülünk, félünk a nagy ürességben, hiszen egyedül képtelenek vagyunk azt úgy megtölteni, hogy nem legyen hiányérzetünk valaki és valami miatt.

Ez így van, így kell történnie.

Adva van az időnk, amit eddig megosztottunk valakivel, most magunkra maradva túl sok egymagunknak.

Mit kell tennünk, hogy ne vagy minél kevesebb hiányt érezzünk, hogy minél kisebb rész maradjon üresen a térben, ahol még nagyon egyedül érezzük magunkat?

Eddig vele éltél, most egyedül vagy. Pont mint akkor, amikor még nem is ismerted...

Akkor vissza kell lapoznod az életed könyvében oda, ahol nélküle is teljes értékű volt az életed!

Ha nagy a tér, akkor töltsd meg a saját vágyaiddal, tűzz ki célokat magadnak, amit örömmel megvalósítasz majd, és teljes lesz az életed, ugyanúgy mint te magad!

Sok az időd egymagadra?

Csinálj értelmes programot magadnak, sportolj, sétálj, legyél minél többet a szabadban, még pontosabban a természetben! Ha rossz a kedved, menj el egy erdőbe, vagy legalább egy parkba, ahol ne csinálj mást, csak figyeld a természetet, a természetest!

Legyen célod, legyen programod, ne érj rá a múlton rágódni, ne érj rá keseregni!

Ha nem akarod, hogy magával rántson a depresszió, akkor figyelj, vigyázz magadra és legyen optimista a hozzáállásod!

Nem kell és nem is lehet őt elfelejtened, elég ha nem gondolsz rá, hanem az új életed éled, amit idővel meg is szeretsz!

Ő előtte is éltél, mégpedig nem is akárhogy, boldog is voltál, pedig nem is ismerted...

Akkor mi a baj, most miért nem megy?

Mert elfelejtetted, hogy nélküle is van élet!

Tanulj meg újra nélküle élni!