Nagyon sokan úgy érzik, hogy ha együk élnek, akkor magányosak is egyben.

Ez csak akkor fordulhat elő, ha az ember nincs tisztában a saját értékeivel, alacsony szinten van az önbecsülése és neki a társ létfontosságú.

Nem azért "kell" neki valaki, hogy még jobban érezze magát a társaságában, hanem azért, hogy legyen akire támaszkodhat, aki felemeli, esetleg dicsőíti.

Ez nagyon helytelen viselkedés forma, mert ha nem a szívünkkel választunk partnert, akkor vele, mellette ugyanolyan magányosnak érezhetjük majd magunkat, mintha nem is lenne, mert tőle várjuk el, hogy minket naggyá tegyen, vagy a tenyerén hordozzon.

A társ pedig ne ezért legyen az életünkben!

Aki a párkapcsolati státuszától függetlenül nem érzi jól magát, annak mindegy, hogy épp van-e valakije vagy nincs, mindig egyedül érzi magát.

Ha nem olyan partnert talál, aki még nála is alacsonyabb szintű önértékeléssel rendelkezik, akkor tőle sem fogja megkapni azt, amire vágyik, amire szüksége van. Egy normális ember nem fogja őt isteníteni, dicsérni, mert aki nem rendelkezik kellő önbecsüléssel, azon pozitív értelemben nincs mit észrevenni.

Még azelőtt tegyük rendbe magunkat, tegyük helyes szintre az önbecsülésünket, mielőtt valaki bekopogtatna az ajtónkon, hogy egy egészséges ember tudja fogadni azt, aki közelebb szeretne kerülni hozzánk!

Azért mert valaki egyedül él, nem törvényszerű, hogy magányos is legyen.

Aki egészséges énképpel rendelkezik, annak az élete akkor is teljes értékű, ha nincs senki, akivel azt megoszthatná és soha nem fog csak azért összejönni valakivel, hogy legyen partnere.

Boldogan éli az életét, tökéletesen érzi magát a bőrében, szereti annyira önmagát, hogy számára alantas kapcsolatokba nem megy bele, nem fogad maga mellé akárkit!

Lehet, sőt kell egyedülállóként is boldogan élni!

Csak annyit kell tenni, hogy ehhez meg kell ismerni magunkat, tisztában kell lennünk az értékünkkel, ami soha nem lehet alacsony szinten.

Ha épp rossz passzban vagyunk, mert ilyen is van, akkor még véletlenül se álljunk neki ismerkedni, hogy gyógyírt szerezzünk a bajunkra, mert azzal csak fokozzuk a problémát, mert akkor egy olyan oldalunkat mutatjuk, ami cseppet sem előnyös, és nem is az igazi énünk.

Lehet, sőt kell egyedül is kirándulni, sétálni, sportolni, olvasni, filmet nézni, nyaralni!

Ezekhez csak akkor válasszunk társat, ha már nem érezzük azt, hogy feltétel az örömünkhöz!

Nem ő kell, hogy boldoggá tegyen, nem ő kell, hogy egésszé tegyen!

Soha senki nem lehet több, mint pont sz "I-re"!