Hogy ne menjetek egymás agyára, amíg otthon vagytok!?

Nagyon sokan, sokféle módon éljük át az elkövetkező időszakot.

Lesznek, vannak olyanok, akiknek a munkájuk otthonról is elvégezhető, ők talán kevésbé érzik meg az egészségügyi óvintézkedések hatását, mert a munkájuk onnan folytatható, ahol a munkahelyen abba hagyták. Nekik is épp elég negatív változás az, hogy előre meghatározhatatlan ideig home office módra váltottak. Nem ők választották, kényszerből teszik. Na de azok, akiknek nem adatott meg ez a lehetőség, azok jobban megsínylik az életmód váltást. Egy ideig kitart a fizetett szabadság, ha van, akkor egy ideig kitart a megtakarítás, aztán jön a kuporgatás, és a csekk tologatós játék. Döntenünk kell, hogy melyik számla befizetése az előbbre való, választanunk kell, hogy mit vegyünk meg. Nem mindegy, hogy miként fogunk viselkedni, nem vagyunk állatok, ezért ne is a farkas törvények szerint éljünk és ne az vegye meg az utolsó gyűjtő csomag lisztet, cukrot, aki az erősebb! Legyünk emberek, legyünk olyanok, hogy ha ennek az egésznek vége lesz, mert biztos vége lesz, akkor ne kelljen pironkodva vissza emlékeznünk a nehéz napokra!

Segítsük egymást a bajban, mindenkinek jusson eszébe az, hogy a másik is ember!

Legyünk türelmesek a kígyózó sorokban legyen empatikusak és a viselkedésünk legyen példa mutató azok előtt, akik számítanak ránk!

Vigyázzunk a gyerekekre, az idősekre, legyünk erősek, nem engedhetjük meg, hogy bepánikoljanak!

Ha úgy alakul, vagy alakult az életünk, hogy kényszerszabadságra menjünk, akkor használjuk ki a kínálkozó lehetőséget és fordítsuk javunkra a rendelkezésre álló időt!

Pihenjünk, olvassunk, játszunk, és ezt mindent a legjobb társaságban tehetjük, a családunk, a szeretteink körében.

Vegyük észre a bajban a jót, és legyen hitünk, hogy ez is mint minden eddigi betegség, járvány nem tart, mert nem tarthat örökké!

Legyünk méltók az emberi fajhoz!