De sokan élnek úgy, hogy álmodoznak egy olyan kapcsolatról, ami végre magában hordozza a boldogságot és annak minden szépségét, de tenni érte már nem tesznek eleget, de leginkább semmit se...
Nem mutatják meg magukat ország és világ előtt, rohanva menekülnek ha egy jó embernek felkeltik az érdeklődését, elbújnak, szinte rejtőzködő életmódon élnek, örökké csak a pincében és az árnyékban maradnak, barnulni szeretnének de nem jönnek ki a napra.
Védik magukat az újabb negatív eseményektől, nem szeretnék újra átélni a csalódás és a szakítás kínjait, álmodoznak egy emberről, aki mellett boldogok lesznek...de csak ennyi, nem tesznek mást csak álmokat szőnek.
Ha pedig csak várjuk, hogy készen az ölünkbe hulljon a sült galamb, akkor kicsi az esélyünk, hogy megtörténjen.
Várni kevés, álmodni kevés, terveket szőni kevés, árnyékban, pincében maradni kevés ahhoz, hogy megtörténjen az, amit szeretnék és párra találjunk.
Ha azt szeretnénk, hogy nyáron szép, napsütötte barna színünk legyen, akkor ki kell menni a fényre, ki kell menni a napra, hogy esélyt adhassunk a megálmodott színnek.
Ha azt szeretnénk, hogy nagy eséllyel ránk találjon valaki a jövőben, akkor ki kell jönnünk a farkasodúnkból, a Csipkerózsika várunkból és meg kell mutatni magunkat, mindazoknak, akik szintén azt szeretnék mint mi magunk, egy embert, aki elkísér az úton, aki mellett boldogság az élet.
Tenni kell, mégpedig nem keveset ahhoz, hogy elérjük azt az állapotot, hogy ne legyen feltétel egy ember az életünkben, és érdek se fűzzön egy jövőbeni kapcsolathoz! Ha egyedül is teljes mértékben jól érezzük magunkat, akkor már kezdünk alkalmassá válni egy újabb kapcsolatra, ami csak jobb lehet mint bármelyik korábbi, csak felfelé, a fény felé szabad lépni, a pincébe ne menjünk vissza, ott csak sötétséget, dohos, penészes falakat találunk, ami nem embernek való élethely és főleg nem arravaló, hogy ott társra találjunk, kivéve ha egy szánalomra méltó, kapaszkodó, támaszkodó embert szeretnénk a nyakunkba venni a saját nehézségeink mellé!
Soha nem lesz napsütötte, barna színed, ha a pincében várod, hogy megtaláljanak a napsugarak, nem fognak rád lelni, csak akkor ha előjössz és bátran átadod, elengeded és ellazítod magad.
Ha dohos levegőre, penészes falakra vágysz, akkor maradj, de utána ne panaszkodj, hogy szar az élet és milyen csúnyán kiszúrt veled!
Te választasz, te döntesz !
Elindulsz felfelé a lépcsőn és záros határidőn belül a napon találod magad,
vagy maradsz pincelakó, aki fakó, hófehér, vérszegény, sápadt bőrrel tengeti az életét és csak várja, hogy jobbra forduljon az élete...de beéri a telihold szerény fényével.
