Amikor egy kapcsolat arról szól, hogy mi magunk biztosak vagyunk a dolgunkban, szeretjük a párunkat annyira, hogy elköteleződni is képesek vagyunk mellette, de ő maga nem biztos a dolgában, halogat minden olyan döntést meghozni, ami a közös jövőt megalapozhatná, akkor teljes mértékben az ő kezébe adjuk az irányítást, ő lesz az, aki kitűzi a célt.

Teljes mértékben a bizalmunkba fogadtuk, hiszen már levetkőztük a gátlásokat, átadtuk magunkat neki, nincsenek féltve őrzött titkok, szabad utat engedtünk a lelkünkhöz.

Ha ő csak vacillál és nem tesz felénk lépéseket, amivel igazán közel kerülne, akkor egy tétova ember az, akivel összehozott a (bal)sors. Hiábavaló minden próbálkozás, az önzetlen szeretet, a lelkünket hiába vetkőztettük le előtte...

Ha ez így együtt nem elég neki ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, akkor később sem fog hozzád megérkezni, csak vendég lesz de sosem igazi társ.

Közeledik, de csak egy kicsit, megáll egy olyan ponton, ahonnan bármikor, fájdalom nélkül visszafordulhat, folyamatosan a visszapillantó tükrön tartja a szemét, több figyelmet szentel a múltra mint a jelenre és a közös jövőre együttvéve.

Lehet és kell is várni valakire, hogy hajlandó legyen végre egy olyan döntést meghozni, ami összeköt két emberi sorsot, de túl sokáig nem szabad, nem kell, hogy végtelenítsük azt az időkorlátot, amit meghatároztunk a döntése meghozatalához. Érezni kell magunkban, hogy ő megfelelő társ lesz-e az élet további részében de legalábbis egy szakaszában!

Ha nem áll elő olyan ötletekkel, amik a közös célokat mutatják be, ha nem fektet energiákat közös vágyak és álmok kitűzésébe és azok megvalósításába, akkor ő csak magát veszi figyelembe a kapcsolatotokban, magának él.

Ehhez ne te legyél a partnere!

Nem vagy kötelezhető arra, hogy olyan emberre fecséreld az idődet, aki nem ért meg, nem érez téged, és csak úgy tekint rád mint egy szolgálóra, akinek az a feladata, hogy neki megadja a boldogság és öröm illúzióját!

Nem szabad túl sokáig várni senkire! Ha neked olyan álmaid, céljaid vannak, amik vele soha nem fognak megvalósulni, akkor nincs mire várnod, minél előbb odébb kell állnod!

Ha pedig elfogadod őt úgy, ahogy van tétován, akkor fogadd el mindazt, amit kapsz cserébe, mert akkor te azt választottad sorsodnak, hogy vársz és pocsékolod az idődet!

Választási lehetőség mindig van, vagy nem fogadod el a keveset és továbblépsz a szebb és jobb jövő felé...

vagy beéred azzal, amit adnak és maradsz, nem haladsz...

Ha úgy érzed, hogy eleget vártál, és cserébe semmit sem kaptál, akkor dönts végre te magad a továbbiakról és lépj tovább!