Sok ember képzeli el, hogy majd eljön az az idő, amikor boldog párkapcsolatban fog élni...

Csak várja, hogy eljöjjön a szőke herceg fehér lovon...vagy éppen a királylány fog bekopogtatni az ajtón.

Sok ember túl van mindenféle, több vagy kevesebb boldogságot nyújtó kapcsolaton, de olyan is akad, ami se boldog, se örömteli nem volt...

Ha pedig egy olyan kapcsolatban volt részünk, ami csak fájdalmat, csalódást és könnyeket szült, akkor nem igazán hiszünk, bízunk abban, hogy lesz még olyan is, amiben újra boldogok leszünk.

 Normális reakció egy csalódás után behúzódni a falaink mögé, szükséges magunkba fordulni és bezárkózni...de még a redőnyt is leengedni, hogy egy ideig, senki és semmi nem férhessen hozzánk...ilyenkor kerülnek leplek a tükrökre, hogy semmi fény, semmi pompa ne legyen a házban, hiszen gyászolunk.

 Szomorú, könnyekkel teli időszak az amit így egyedül töltünk, de ez mindenképpen szükséges folyamat ahhoz, hogy értékelni tudjuk és megvizsgálhassuk azt a kapcsolatot, aminek épp, hogy csak vége lett.

  Ki kell tölteni a gyászévet, ami valakinek rövidebb, valakinek hosszabb, attól függően, hogy mennyire kötődött ahhoz, aki elment, aki továbblépett.

 Ez alatt az idő alatt nem ajánlott ismerkedni, hiszen még nem vagyunk túl az előzőn, még nagyon is jelenidejű az érzés, amit kiváltott és itt hagyott.

  Túl sokáig viszont nem szabad benne maradni a gyászban, túl sokáig nem emészthetjük magunkat, bánatunk nem tarthat örökké.

Ha benne ragadunk a gyászban, ha túl sokáig bújunk el a várunkba, akkor börtönben letöltendő büntetésre ítéljük magunkat. Nem zárkózhatunk be örökké oda, ahol ugyan biztonságos és ahol kisírjuk magunkból a bánatunkat, de mégiscsak börtön az ahol vagyunk.

 Ha nem engedjük el azt, akit el kell engedni, akkor túl sok energiánkat emészti fel, túl sok időnket veszi el és megfoszthatjuk magunkat attól, hogy újra szabadon éljünk.

   A börtönöd ablakába soha nem süt be a nap, soha nem nyílnak virágok, soha nem díszíted fel úgy, hogy az ne az elmúlásra, ne a rabságra emlékeztessen!

  A börtönöd ablakába soha nem teszel cifra, vidám hangulatot árasztó függönyöket, helyettük csak durva, fekete vászondrapéria van, ami nem engedi be a napfényt, nem engedi be a vidámságot.

  A börtönöd ablakába soha nem könyökölsz ki és soha nem gyönyörködsz a ház előtt álló fában, soha nem hallod meg a madarakat, pedig neked énekelnek minden hajnalban, hogy ébredj fel a Csipkerózsika álmodból!

  A börtönöd, ahova te zártad be saját magadat, nem telik meg élettel, sivár falak azok, amik között tengeted az életed, ami nem is élet, csak vegetálás.

A börtön nem egészséges élettér, nem jövőt építő hely, hanem egy büntető intézmény...soha nem élhetsz benne úgy, ahogy az emberhez méltó lenne.

  Ha gyászolsz, mert egyedül maradtál, akkor sírj, dühöngj, verd a fejed a falba az miatt, hogy elbánt veled a sors, de ne tartson egy perccel, egy nappal sem tovább mint, ami szükséges! Ha elfogytak a könnyeid, ha elfogytak az érveid, akkor vedd le a tükrökről a leplet, dobd el a bakacsin drapériákat és vedd elő a virágosat, vedd elő a szekrény mélyéről színes ruháid, vedd elő a vidámabbik, élettel teli énedet, az adja vissza az életed!

 A börtönöd ablakába rakj virágládát, ültesd tele szebbnél-szebb virágokkal, szeresd, gondoz, ápold, óvd őket a bajtól és a bánatod egyre kisebb és gyengébb lesz!

 Vigyél fényt, boldogságot az életteredbe, vigyél vidámságot az életedbe!

 Nem élhetsz örökké úgy mint egy életfogytig rabságra ítélt! Nem büntetés az életed, ne is érezd, ne is kezeld úgy!

 A boldogságot, az örömöt meg kell látni, meg kell ragadni, segíts neki, hogy közelebb jöhessen!

 Ha nem nyitod ki az ablakod, akkor egyre állottabb lesz a levegő, amit belélegzel, így egyre jobban búskomor leszel.

 Nem élheted úgy az életed, hogy börtönben töltöd az idődet, ami napról-napra egyre kevesebb lesz!

 Ne büntesd magad, ne ítéld magad örök magányra, örök bánatra!

Találd meg mindazt a szépséget, mindazt az örömöt, ami ott van az ablakodon kívül!

A börtönöd ablakába,magától nem fog besütni a nap, neked kell letépned a gyász színeit, neked kell újra az életet választanod, neked kell újra beengedni az örömöt!

Válaszd a szabadságot, nyisd ki azt az ablakot, szereld le a rácsokat és szívd be a tiszta levegőt, amiben ott van minden, ami a jövődhöz kell!

Ne élj a rácsaid mögött, amik biztonságosak...de csak

a börtönöd ablakába valók!