Ha véget ér egy párkapcsolat, akkor egy megy, egy marad...
Ő elment, továbblépett, te helyben hagyva maradtál...
Maradtál, mégpedig egyedül...egyedül te mindazzal a sok érzéseddel és gondolataiddal, ami benned tombol...
Egyedül te maradtál ott...
Nélküle nettó önmagad vagy...nincs semmi plusz, nincs semmi feltét, csak te...és az érzelmeid vihara.
Félelmetes érzés is az amikor egyedül maradunk, nem is tudunk mit kezdeni sem a hellyel, sem az idővel ami felszabadult, ami üres lett nélküle.
Nélküle nettó önmagad vagy...
Nem több, nem kevesebb, csak pont az és annyi, ami te vagy.
Ő nincs...se senki más.
Nincs ott, hogy elmond neki, nincs ott, hogy megtedd neki, nincs ott, hogy odaadd neki...nincs, továbblépett.
Eszére vagy a szívére hallgatott?
Végül is mindegy, nem változtat a tettének a súlyán és az eredményén.
Ott tudott hagyni, meg tudta tenni, tovább tudott lépni...tehát nincs veled terve, dolga, szándéka.
Ott tudott hagyni magadra...tudta nézni a könnyes szemeid, tudta nézni a görcsös kapaszkodásod, mindent tudott, csak egyet nem...maradni.
Le tudott válni a csatlakozási pontról, tudott újat keresni, tudott rácsatlakozni...
Tudta nézni, ahogy nélküle újra nettó önmagad lettél.
Félelmetesen nettó...csak te és más semmi...
Tudta nézni, ahogy küzdesz a túlélésért az érzelmeid viharában, ahogy cikáznak a fejed felett a villámok, ahogy egyik a másik után beléd csap és te a földre rogysz és ott maradsz...
Tudta rád küldeni a villámait...mindent tudott ami fáj.
A középkori hóhérokat megszégyenítő eszköztára volt, amik a legrettentőbb tortúrát hozták el...aminek a végén ott maradtál, megnyúzva, lehámozva...
Nélküle nettó önmagad vagy...
Túléled vagy belerokkansz...
Te döntöd el...
Kínlódsz és vársz a csodára egy helyben toporogva, leragadva, ahol ott hagytak lecsupaszítva...vagy
felállsz és elindulsz tovább...hogy megkeresd az ékeid, hogy helyreállítsd az erődet...
nem vissza, nem utána, nem jobbra, nem balra...csakis előre.
Előre, oda, ahol újra lesznek díszeid, ahol lesznek újra rád illesztett plusz juttatások.
Mert nélkülük, nem vagy se több, se kevesebb, mint
nettó önmagad.
Ami van, hogy félelmetes, van, hogy borzalmas...de meg lehet szeretni és meg is kell szeretni az állapotot ahhoz, hogy jól és boldogan élj akkor is amikor egyedül vagy.
Mert egyedül is szép az élet, csak meg kell találni önmagad, meg kell ismerned önmagad, hogy ne félj egyedül, hogy ne becsüld alá amikor
nélküle, újra nettó önmagad vagy.
Egyedül te...mert ő továbblépett.
