A mai világban, ebben a fogyasztói társadalomban nagyon egyszerű és könnyű beszerezni mindent ami elromlott.

Sokszor egyszerűbb az ha az elromlott háztartási készüléket újra cseréljük és nem vesződünk azzal, hogy megbízható szerelőt keressünk aki megjavítja annyiért, hogy még meg is érje.

Egyszerűbb lecserélni a mosógépet mert még azzal sem kell vesződni, hogy miként hozzuk haza, benne van az árban a házhoz szállítás de akár még az üzembe helyezés is, sőt a régit is elviszik, nekünk már csak be kell kapcsolni és azonnal élvezhetjük az új dolog adta örömöket.

Semmi vesződség, semmi energia ráfordítás, semmi időpocsékolás...megrendeljük, fizetünk és kész.

Sokan a párkapcsolataikra is vonatkoztatják a fent leírt folyamatot.

Nem javítják, nem hozzák helyre, nem fordítanak arra időt, hogy feltárják a hibákat és orvosolják azokat, nem törekszenek arra, hogy a párkapcsolatot újra a régi fényében ragyogtassák.

Nem arra fordítanak erőt és energiát, hogy megoldják a felmerült problémákat, hanem az első adandó alkalommal újba kezdenek...a régit kidobják vagy hagyják elmenni anélkül, hogy marasztalásra bírnák.

Azt gondolják hibásan, hogy egy párkapcsolat nem javítható és nem hozható vissza a kezdeti izgalom, hogy nem hozható vissza a kezdeti fénye, ragyogása.

Ha a kapcsolatunk ellaposodik, túl hétköznapivá válik akkor könnyen befészkeli magát az unalom, könnyen tanyát ver a közöny is.

Ha az egyik félnek már unalmas a régi mert nem érzi jól magát azzal akivel korábban őrültségnek nevezhető dolgokat is véghez vitt akkor csak azt lehet tenni ,hogy mondja el mi az ami nem tetszik neki.

Meg kell őrizni a kapcsolat izgalmát, meg kell tartani a motivációját!

Ha valamilyen hibák merülnek fel akkor a csere helyett a megjavításra kell törekedni.

Általában a megtartás a nehezebb feladat, a csere a könnyebb.

Ha megakarjuk javítani és fenntartani a párkapcsolatot akkor dolgoznunk kell érte, akkor alázatot, empátiát is kell gyakorolnunk ahhoz, hogy megértsük a bajok forrását, hogy feldolgozzuk azokat és felállítsunk egy stratégiát azok helyrehozatalára.

Van akinek ez nem kivitelezhető mert nem akar sem vesződni, nem akar energiát fektetni a régibe.

Van aki fárasztónak érzi azt, hogy a másikkal leüljön és őszintén elbeszélgessen a múltról, jelenről és a jövőről.

Ők azok akik a kapcsolat megjavítása helyett kidobják az illetőt már akkor amikor egy olyan dolog felmerül ami nekik nem tetsző, vagy az első hibánál megfutamodnak.

Sok esetben pedig már akkor nyitnak egy új ember irányába amikor a régi kapcsolat még nagyon is életben van csak ők maguk már nem fektetnek bele semmi energiát míg a másik vért izzadva próbálj menteni és megjavítani az egészet.

Könnyebb kilépni egy párkapcsolatból mint időt, energiát fektetni abba, hogy megjavítsuk.

Ha szeretik egymást akkor nem fogják lecserélni a másikat pusztán azért mert valami már nem olyan mint régen.

Aki szereti a másikat, nem fog azon agyalni, hogy majd egy másik, kívülről jövő személyt közel enged magához és majd azzal megoldódnak a problémák.

Nem divat ma fáradozni, dolgozni egy párkapcsolatért...hiszen van miből válogatni, sok az emberanyag a húspiacon akik közül kedvünkre válogathatunk...

Újra és újra átélhetjük egy ismerkedés és kapcsolat kezdeti izgalmát...újra és újra fényesen tündökölhetünk valaki előtt.

Én azt vallom, hogy csere helyett törekedjünk a megjavításra és mentsük meg addig amíg meg lehet, amíg érdemes és amíg van mit megmenteni.

Csak őszinte beszélgetés kell hozzá, csak meg kell nyílni magunk és a másik előtt, csak a lelkünkbe kell engedni a másikat, csak hagyni kell magunkat megismerni és nem lesz olyan dolog amit ne lehetne megbeszélni és megoldani.

Mindezek ellenére van, hogy nem javítható, nem hozható helyre a párkapcsolat mert már olyan mértékben eltávolodtak a felek egymástól, olyan nagy szakadék van már közöttük, hogy nincs az a híd ami átéri...

Ilyenkor lehet és kell búcsút inteni egymásnak és békében, méltóságban, tehát emberhez méltóan elválni egymástól.

De addig amíg van egy szikrányi esély mindent el kell követni azért,hogy együtt maradjanak!!
Vért, izzadtságot, könnyeket sem sajnálva kell érte dolgozni.

Azzal csak emberi tulajdonságaink gyarapodnak ha tudunk és akarunk küzdeni valamiért, valakiért...

Nem mindig a könnyebb út az ami jó és ami boldogságot fog szerezni...

A Jóért és a boldogságért tenni kell és keményen küzdeni.

Javítás sem megy magától...

Rajtunk áll vagy bukik az egész és mindkét félnek akarnia kell a folytatást...

Ha együtt sem jövünk rá a megoldásra akkor külső segítséget sem szabad szégyellni a cél megvalósítása érdekében...

Csak a döntést kell meghozni, csak beletenni mindent, csak teljes mértékben oda kell tenni magunkat...