Ilyenkor karácsony napján amikor végre elérkezett a várva várt pillanat mindenki azzal van, vagy arra gondol akit szeret vagy szeretett valamikor.

Mindenki szeretetről beszél, mindenki szeretetet mutat, és fejez ki a maga módján.

Mindenki, aki hisz a karácsony szépségében, ajándékokkal kedveskedik azoknak, akik számítanak, akik jelentenek neki valamit az életében.

Sokak már nem lehetnek velünk, ők már csak emlékeinkben élnek tovább.

De pont ezért örökké velünk vannak, csak éppen nem foghatjuk meg a kezüket, nem ölelhetjük meg őket, de amit bennünk hagytak, amit belénk ültettek az itt van kitörölhetetlenül, megváltoztathatatlanul.

Ők akik nincsenek mellettünk, ők a szívünkben élnek, ők már halhatatlanok.

Fájó ,hogy nem közösen élhetjük át a szentestét, hogy már nem lehet nekik ajándékot átadni, de emlékük örökre megmarad, így nincs ok panaszra, mert amíg emlékezünk rájuk addig ők itt vannak velünk.

Csak le kell lassítani, meg kell állni, arra gondolni aki valamikor, valami szépet adott, így újra érezzük őket, újra halljuk a hangjukat, újra érezzük őket a karjaink között.

Akik itt lehetnek azoknak fejezzük ki MOST az érzéseinket, mutassuk ki MOST a szerelmünket!
Ki tudja, hogy lesz-e még vele közös karácsony, amikor szerethetjük, lesz-e még vele közös karácsony, amikor teljes materiális valóságukban itt lesznek?
Szeress MOST!
MOST van KARÁCSONY!

Minden kedves olvasómnak ezúton kívánok szeretetben, szerelemben gazdag, békés Boldog karácsonyt!

Molnár Csanád!