Mit is érez az ember karácsonykor, mire,kire gondol, amikor a legszebbnek titulált ünnep elérkezik...

A keresztény világban a megváltó megszületését ünnepeljük, így ez elég ok a vígságra.

De vajon mitől lesz ünnepélyes, születésnaphoz méltó ünnep a karácsony...

Hol a karácsony szelleme?

Az adventi vásárokban, a plázákban, a pulykapénz nagyságában, az év végi munkahelyi bulikban, esetleg a hitelkártya fizető képességében?

Nem, ezekben soha nem is volt és nem lesz benne a karácsony szépsége, ünnepies mivolta.

A karácsony bennünk kell, hogy éljen, annak meleget adó tüze bennünk kell, hogy égjen, magunkban kell érezni azt a szépséget, amit ráruháztunk, amitől olyan amilyen.

Nem az ajándék értéke, csillogása az amivel IGAZI örömöt lehet szerezni, nem az teszi ünnepivé a karácsonyi ebédet-vacsorát, hogy nyolcfogásos menü van a roskadásig terített asztalokon, nem a hitelképességem teszi széppé.

A karácsony az egyszerűségétől lesz ünnepélyes, nem materiális, nem megvásárolható.

A karácsony szelleme ott lakik egy hópehelyben, a gyermeki boldogságban amikor hóesésben odatartjuk az arcunkat és örömöt érzünk, ahogy csiklandozzák a rá hulló hópelyhek...

 A karácsonyhoz nem kell sok, hogy szép legyen.

Kellenek alapdolgok de kevéssel is ünnepélyessé tehető.

Kell fa, ami alatt pár könyv, új családi album, pár játék is elfér, de nem kellenek több tízezres ajándékok!
Karácsony attól szép, hogy adhatunk valami kis emléket, egy kis darabot magunkból, annak akit szeretünk, és átölelhetjük azokat akik jelentenek nekünk valamit az életben.

A karácsony attól szép, hogy van kit átölelni, van aki megcsókol, van kivel együtt pityeregni miközben bontogatjuk a kedves csomagolást és meglátjuk mögötte a régóta áhított könyvet vagy "csak" egy közös szelfi nyomtatott változatban, bekeretezve...vagy egy kedves feliratú bögre...

Az a lényege az ajándéknak, hogy személyes legyen, aki azt kezébe véve, vagy csak ránézve tudja,hogy kitől kapta, és így minden egyes alkalommal eszébe jut, rágondol, és vagy összeszorul a szíve vagy dalra fakadna boldogságában.

Nem kapni jó, hanem adni. Amikor szeretettel adunk valakinek valamit, mosolyt varázsolunk az arcára, így érezhetjük meg az Igazi boldogságot és akkor érezhetjük azt, itt van a karácsony, itt van a szelleme.

Hol?
Bennünk.