Változunk...alkalmazkodunk...megtörünk...
Az élet a világ,folyamatos változás alatt van,semmi sem állandó.
Azt mondják sokan,hogy legyél erős,ne engedj,ne is változz,legyél állandó.
Na de ha a világ és minden ami benne van átalakul,akkor hogyan őrizzük meg azt amik és akik vagyunk?
Folyamatos ingerek érik az embert,rendszerek jönnek-mennek...kapcsolatok,szerelmek jönnek-mennek...
Minden rendszer mást ígér,mást hoz...minden ember,minden szerelem más,mástól szép és értékes.
Így mi magunk sem lehetünk mindig ugyanolyanok.
Megváltozunk,hogy alkalmazkodni tudjunk mindenhez amiben részt veszünk,amiben élünk.
Minden egyes kapcsolatban kicsit másként viselkedünk,kicsit mások vagyunk. Alkalmazkodunk ahhoz akivel vagyunk.
Mi lenne ha nem változnánk,ha nem állnánk rugalmasan a dolgok elé? Ketté törnénk derékban mint egy nagy és erős fa a viharban,ami erős ugyan,de nem képes ellenállni a szélviharnak... Egy gyengének tűnő vessző viszont kibírja az orkánt is...mert hajlékony.
Álljunk erősen,de ha kell legyünk mi is hajlékonyak és adjuk meg magunkat kicsit az életnek,hogy életben maradjunk,hogy ne nyomorodjunk bele a körülmények változásába!
Ha elveszítjük a munkahelyünket,tanuljunk!
Ha elveszítjük a párunkat,változzunk meg és szeressük azt ami és aki van,ami és aki elérhető,aki mindig kéznél van,saját magunkat!
Szeressük a változást,szeressük az újat,ne akarjunk ellen állni semminek,ami megváltozik!
Aminek nem tudjuk útját állni,azt ne is erőltessük,mert előbb-utóbb bele rokkanunk,rámegy az egészségünk.
Álljunk készen mindig arra,hogy meg kell hajolnunk az élet előtt.
Nem lehet mindig egyenes gerinccel megállni...
Amikor meg kell hajolni,tegyük meg magunktól,hogy ne kényszerből kelljen térdre borulni akkor amikor már nem bírjuk a terhet!
Persze nem minden terhet kell lerakni,mert akkor sosem erősödünk de ha sok akkor el kell ismerni és lerakni a felesleget.
Változzunk,hogy fejlődhessünk,hogy tanulhassunk!
Ne ragadjunk meg a szürkeségben,az ingerszegény egy helyben ragadt világunkban.
Változzunk,hogy színesebb világot ismerhessünk meg,hogy észrevegyük mindazt a szépséget ami körülvesz bennünket.
Helyhez kötve,dogmák közé szorítva nem fogunk megélni,átélni semmit,csak vagyunk,vegetálunk,vannak életfunkciók,lélegzünk,de nem élünk...
Az első erősebb vihar pedig kitép gyökerestől...pedig csak annyi történt,hogy nem tudtunk a széllel egy irányba haladni egy picit sem,nem tudtuk követni...
Változzunk!
Semmi sem állandó...semmi sem biztos!
Csak a változás.
