Sokszor érezzük úgy egy párkapcsolat után, hogy

"pedig mindent megadtam neki és szerettem, de mégsem volt neki jó vagy elég"

Valóban megadja-e az ember mindazt ami a másikat boldoggá teszi?

Megad minden olyat, amit jónak vél, jónak érez vagy korábban valakinek az volt álmai netovábbja...

Az ember mi mással is kezdené az adást, minthogy ismétli önmagát, a korábbi tapasztalataira hagyatkozva ajándékoz vagy úgy közelít, ahogy az már máskor is bevált, másnak is jó volt...

Csakhogy nem mindenkinek jó ugyanaz, ugyanúgy.

Minden ember más és más, így a vágyaik, álmaik is mások, más dolgoknak örülnek, más közelítés teszi őket boldoggá.

Ezeket összefoglalva szeretetnyelvnek nevezik, vagyis azok dolgok együttese, amit és ahogy az ember szeret.

Öt fő csoportba lehet sorolni a szeretetnyelveket.

- Elismerő szavak:

Ha ez az elsődleges szeretetnyelvünk, szeretjük bátorítással és dicsérettel kifejezni szeretetünket. Ez a fajta verbális elismerési mód azonban nem tévesztendő össze a hízelgéssel. Ide tartoznak a legapróbb bókok,  de a legnagyobb elismerések is.

- Minőségi idő:

Ebben az esetben azzal fejezzük ki szeretetünket, hogy nem csupán fizikálisan vagyunk jelen párunk mellett, hanem teljes figyelmünkkel fordulunk felé.

Elsőként gondolhatnánk a beszélgetésre mint minőségi időtöltésre, de idetartozhat persze egy kirándulás vagy akár egy közös filmnézés is.

A kulcs az, hogy bármit is végzünk, testi valónkon kívül szellemileg is ott legyünk párunk számára!

- Ajándékok:

 Vegyük komolyan ezt a szeretetnyelvet!

Nem a nagy értéke tesz egy ajándékot becsessé, nem attól lesz felejthetetlen, hogy minél mélyebbre nyúltunk érte a pénztárcánkba.

Kinek ne esne jól, ha párja a kedvenc sütijével várná otthon, vagy ha venne neki egy szál virágot, mert ő jutott róla eszébe.

Így kifejezhetjük, hogy ismerjük szerelmünket, hogy akkor is gondolunk rá, ha épp nincsen velünk. Sőt kifejezhetjük iránta aktív törődésünket is.

- Szívességek:

Ebben az esetben tiszta szeretetből és jó szándékból teszünk meg dolgokat kedvesünknek, kedvesünkért. Viszonzás elvárása és önző érdekek szolgálata nélkül segítjük őt mindenben, amiben csak tudjuk.

- Testi érintés:

Ide tartozik párunk megérintése, megsimogatása, megölelése vagy megcsókolása. De persze minden egyéb, a másik félnek jóleső testi érintkezés is, így a szexualitás is.

Mikor lehet ezekből probléma?

Ha nem egyeznek a szeretetnyelveink, pontosabban ha nem ismerjük a párunkét.

Egy párkapcsolat alatt a megismerést olyan mélységekbe kell eljuttatni, hogy a társunk nyitott könyv legyen számunkra és teljesen ismernünk kell a vágyait, óhajait, kedvenc dolgait...

Tudnunk kell, hogy tetszik-e neki ha sokat dicsérjük vagy egyenesen az őrületbe kergetjük vele!

Tudnunk kell, hogy mennyi az az együtt töltött idő amennyi pont jó és nem leszünk a terhére ha vele akarunk lenni!

Tudnunk kell, hogy milyen időtöltés az ami alatt ő teljes mértékben jól érzi magát!

Tudnunk kell, hogy milyen ajándéktárgyak azok amiknek örül, vagy azt is, hogy vágott vagy cserepes, piros vagy sárga, csípős vagy csemege, tej vagy ét, egész vagy tört mogyorós!

Tudnunk kell, hogy a segítségünkkel meddig mehetünk el!

Tudnunk kell, hogy szereti-e egyedül intézni az ügyes-bajos dolgait vagy szereti-e, elvárja-e, hogy azokban a segítségére legyünk!

Tudnunk kell, hogy a testi érintés milyen és mekkora szerepet játszik az életében!

Tudnunk kell, hogy bújos-e vagy sem, tudnunk kell, hogy jó-e ha itt-ott, olykor-olykor megérintjük!

Mindent tudni kell egymásról ahhoz, hogy ne legyen hülyeség vagy fárasztó az amit és ahogy adunk!

Ahhoz, hogy a legapróbb dolgainkat megtudhassuk egymásról, sok beszélgetésre fordított órát kell szánni!

Csakis tabu, félelem és gátlások nélküli kommunikációval érhetjük el azt, hogy annyira közel kerüljünk egymáshoz, hogy a másik szeretetnyelveit megértsük, megismerjük és elfogadjuk.

Ne kelljen tolmács segítsége a másik megértéséhez, szánjunk annyi időt, energiát a kapcsolatnak, hogy megismerjük és megértsük egymást!

Sokan még attól is ódzkodnak, hogy feltárják a valódi önmagukat...talán mert nem is ismerik még saját magukat sem...így azt sem tudják, hogy mit és, hogy szeretnek...

Csak az tudja a másiknak elmondani a vágyait, aki ismeri magát és tisztában van azzal is, hogy mit és, hogy szeret. Tudja, hogy mi az aminek a legjobban örül.

Először az ember nem érti a másikat, mert nem ismeri...

Vihet a férfi meseszép, vágott rózsát, pirosat vagy sárgát...ha a hölgy szegfű párti vagy éppen cserépben szereti a virágot, akkor nem érte el a kívánt hatást, mert nem fog tudni úgy örülni az ajándékozott fél...

Hiába vesz az ember egy hatalmas tábla nugátos csokit...ha a másik a mogyorósat szereti...

Vagy épp a férfi hiába kap ajándékba csíkos inget...ha ő a kockásat szereti...és így tovább.

Rengeteg aprónak tűnő dolog, ami rengeteg érintkezési vagy éppen ütközési felületet adnak...

Rengeteg idő az amit el kell töltenie két embernek ahhoz, hogy megismerhessék egymást.

Hiába szeretjük agyon a párunkat, hiába adunk sokat magunkból...

Ha neki terhes az állandó törődés...ha neki sok(k) az állandó együttlét...akkor hiába volt az egész.

Nagyon sok szakítás vezethető vissza oda, hogy nem ismerték eléggé egymást a párok, így a szeretetnyelveikkel sem voltak tisztában, így érthető is, hogy ők miért nem tudták boldoggá tenni egymást.

Gyakorolni kell egymás nyelvét, mégpedig időt energiát nem sajnálva!

Mert csak akkor és csakis akkor fogjuk érteni egymást!