Valószínű, hogy mindenki hallotta már azt a közmondást, hogy

" Kutyából nem lesz szalonna."

 Nagy eséllyel a legtöbben tisztában is vannak a jelentésével.

Ugye azt jelenti, hogy egy adott ember, aki mindig fogadkozik, mindig ígérget, mindig megfogad...

De szinte minden esetben elmarad a megvalósítás...

Párkapcsolati problémák esetében is alkalmazható a feni közmondás.

Vannak aki a kapcsolataikat olyan módon élik, hogy a jón kívül minden jelzővel lehet azokat illetni.

Nem gondolkoznak, nem viselkednek felnőtthöz méltóan...nem elég fejlett az érzelmi intelligenciájuk...fejletlen az elköteleződésre való hajlandóságuk...sőt sok esetben a hűtlenségük az, ami híressé, pontosabban hírhedté teszi őket...

Azonban igaz-e és, rá lehet-e, és rá kell-e vonatkoztatni mindenkire?

Vannak emberek, akik olyan emberrel vannak-voltak kapcsolatban, aki túl van azon, hogy félrelépett...rosszabb esetben folyamatosan azt teszi, szeretőt, külső kapcsolatot tart fenn, miközben otthon nem dolgozik azon, hogy jobb és szebb legyen a közös élet...

Amikor valaki rádöbben, hogy a hűtlensége miatt szakítás lehet a vége a kapcsolatának, vagy esetleg már megtörtént, akkor el kezd egy kicsit gondolkozni és fűt-fát ígérve fogadkozik, hogy

-ezentúl minden más lest

-soha többet nem nézek másra

-soha többet nem lépek félre

-soha többé nem bántalak

-soha többé nem alázlak meg

-soha többé nem hozlak kellemetlen helyzetbe...és így tovább...

Ő ugyan megtette az első lépést, hiszen bocsánatért esedezik és fogadalmat tett arra, hogy megváltozik és másképp viselkedik ezután a kapcsolatban...

De lehet-e annak hinni aki egyszer, vagy többször is elkövetett ellenünk valami rosszat?

Lehet-e bízni abban aki egyszer, vagy többször is megalázott bennünket?

Lehet-e elhinni mindazt a sok ígéretet, amit felsorolt azért, hogy ne engedjük elmenni és akár örökre kilépni az életünkből?

Kell-e hinni, kell-e bízni benne, aki eddig csak azt az oldalát mutatta meg, amelyik a megbízhatatlan és a kiszámíthatatlan?

Ő mindaddig csak egy aljas, számító, önző ember amíg nem engedünk a csábításának, amíg nem hiszünk újra és újra a mézes-mázas szavainak.

Onnantól kezdve, hogy már megint hittünk neki, ő már újra egy esélyes ember, aki hozzánk normális ember módjára közeledhet vagy megjavulhat, hiszen mi magunk adtunk neki esélyt arra, hogy bizonyítson...

Ha engedünk, akkor:

Mi magunk csinálunk a kutyából szalonnát...

Mi engedünk a szép szavaknak...

Mi engedünk a csábításnak...

Mi hagyjuk, hogy játssza a kisded játékait...

Mi engedjük neki, hogy visszakacsintgasson...

Legtöbbe esetben a közmondás igaz.

Aki egyszer megtette ellenünk azt amit elkövetett, az a legtöbb esetben már se nem becsül, se nem szeret minket, és így nagy az esélye a megismétlődésnek, vagyis ha visszaengedjük, akkor valószínű, hogy kezdi az egészet elölről...nem fog változni semmi, vagyis nem lesz a kutyából szalonna, nem tudja meghazudtolni saját magát, nem fog megváltozni a dolgokhoz való hozzáállása...

Ha esélyt adunk valakinek arra, hogy betartsa az ígéreteit, akkor nekünk kell vállalni a felelősséget azért, hogy esetleg újra csak önmagát adja, és a korábban viselt dolgai újra felelevenednek...ami miatt csak de zsávú érzésünk lehet, de öröm nem fog érni minket...akkor pedig verhetjük a fejünket a falba, hogy már megint hittünk neki, hogy már megint bíztunk benne...

Ha valaki annyira megbízhatatlan, hogy ne lehessen rá számítani, esetleg olyan a természete, hogy hűtlenséget-hűtlenségre halmoz, akkor nekünk kell a kezünkbe venni az irányítást és nagyon határozottan vissza kell utasítani minden olyan kísérletet, ami a kapcsolat folytatását eredményezné!
Nem mindenkire lehet ráhúzni a sablont, vannak olyanok akik igenis képesek és hajlandóak a változásra.

Ők vannak kisebb számban, ők azok akik komoly fejlődésre is képesek.

Ők azok, miután elkövettek valamit a másikkal szemben és ellen, azt megbánják, és a félrelépés utána jobban szeretik a párjukat mint bármikor és ők azok, akik soha többé nem fognak se félrelépni, se semmi olyat tenni, amivel megbántanák a partnerüket...

Ők azok a kutyák, akikből lett szalonna...

De vannak olyan emberek, akik menthetetlenek, akik mindig csak ígérnek, csak fogadkoznak, csak hitegetnek, újra és újra visszaesnek egy olyan, korábbi állapotukba, amikor csalfák és szava hihetetlenek ...

Belőlük soha nem lesz szalonna...

Nekünk kell eldönteni, hogy adunk-e esélyt, és elhisszük azt, hogy a

Kutyából igenis lehet szalonna!

Nekünk kell rájönnünk és megélnünk azt, hogy a nekünk jutott kutyából lesz-e vagy sem olyan, ami nekünk mint lelki táplálék szolgál, ahelyett, hogy megmérgezné az életünket!

Mi csinálunk a kutyából szalonnát,

ha megadjuk az esélyt...

Ha visszafogadjuk...

Ha toleránsak vagyunk...

Ha elnézőek vagyunk és tudunk megbocsájtani...

De amíg nem adjuk meg az utolsó esélyt addig soha nem tudjuk  meg, hogy kiből mi és ki lehet...

Csak azt kell tudni, hogy melyik az utolsó esély és az tényleg az utolsó legyen és ezt a kutyának is tudnia, éreznie kell!

Mi csinálunk a kutyából szalonnát...

De nem kell minden áron elhinni, hogy sikerülni is fog...