Sokan, sokféle módon éljük meg az egyedüllétet.

Vannak olyan emberek, akik ha nincs épp senkijük, akkor azt tragédiának, bajnak érzik, értéktelennek, selejtesnek érzik magukat.

Folyamatosan csak egy kérdés kattog a fejükben.

Miért nincs senkim?

Ők nem érzik jól magukat egyedül, azt hajtogatják folyamatosan, hogy az ember társas lény, meg, hogy mindenkinek kell egy társ az életében, akivel megoszthatja az örömét vagy éppen a bánatát.

Nekik mindig is kell valaki, akire tulajdonképpen támaszkodhatnak.

Ilyenkor, karácsony ünnepének közeledtével súlyosbodhatnak a negatív érzések, és a magány olyan rút lehet, hogy meggondolatlan lépésekre is képesek.

Nem arra gondolok, hogy a marcangoló érzés miatt magukban kárt tesznek, bár sajnos sok esetben ez is előfordul.

Arról van szó, hogy a szeretet ünnepének a hangulata magával ragadja őket és minden áron arra törekszenek, hogy ne egyedül üljenek le Szent este az asztal mellé.

Már nincsenek igények, nem baj ha az ideális szőke helyett barna az illető, az sem baj ha az álmunkban megjelenő filigrán, sportos helyett egy telt, esetleg duci partnerrel jövünk össze.

Elfelejthetik azokat az elvárásokat, amik kellenek ahhoz, hogy ő tetsszen is és vonzó is legyen egy személyben.

Nem baj ha a bőbeszédű kedvenc ember típus helyett egy némaságba burkolózó az ember.

Egy a lényeg és csak arra figyelnek oda.

Legyen, más nem számít.

Súlyos kapcsolatfüggőség az, amikor nem érdekel már semmi, az sem baj, ha magunkat arcul köpjük.

Szeretetre vágyunk és ez miatt feláldozzuk magunkat, egy ölelésért, egy csókért, vagy egy forró éjszakáért.

Nem azt mondom, hogy nem kellenek az egy vagy pár éjszakás kapcsolatok, de ha az miatt megyünk bele egy kósza aktusba mert mindegy kivel, csak legyen, akkor nagy baj van.

Egy ilyen este után még rosszabbul fogja érezni magát az, aki a szeretet éhsége miatt mondott igent, és nem csak kedvtelésből, mert neki nem szex, hanem szeretet kell.

Azt pedig nem fogja megkapni se egy, se ketté együtt töltött éjszaka után.

Az jóval később alakul ki.

Van az a helyzet, amikor nem válogatsz.

Eleged van az egyedül töltött szombat estékből, vagy hétvégékből, meguntad, hogy nem hajthatod senki vállgödrébe a fejed, fáj minden olyan ünnep, amin egyedül veszel részt.

Ilyenkor légy résen, figyelj oda magadra, hogy még akkor se add magad oda a valós értékednél kevesebbért, vigyázz magadra, hogy a meglévő lelki sebeid mellé, nehogy újat szerezz!

Van az a helyzet, amikor nem válogatsz!

Ilyenkor a legjobb ha magadba fordulsz és átértékeled a helyzeted, és az életed!

Elvárásaid, igényeid akkor is legyenek, amikor éhezel és bármit megadnál azért, hogy valaki magához szorítson!