Aki szeret, az nem szűken méri a szeretet adagodat, nem apró porciókban méri a törődést, a figyelmet, a tiszteletet, hanem jól lakat vele.

Akitől nem kapsz annyit, hogy az neked elérje a legalább elégséges szintet, az csak azért ad annyit, mert tőle nem telik több, tehát vagy sajnálja odaadni azt, amire neked szükséged van.

Nem neked való.

Amikor egy embertől nem kapsz annyi szeretetet, amennyivel már jól, boldognak érzed magad, az olyan mintha meghívnának vacsorára, de csak a terítésig maradhatnál...érezheted az illatát, esetleg láthatod is az ínyenc falatokat, jobb esetben kóstolót is kapsz...de csak ennyi, a főfogás előtt ott kell hagynod a terített asztalt...a desszertről már csak álmodhatsz.

Aki csak morzsákat juttat, az mellett soha nem lesz tele a hasad, SOHA nem fogod mellette jól érezni magad, így csak egyet tehetsz, ott hagyod és oda mész, ahol tiéd az előétel, tiéd az első, a második és az összes többi fogás. Amikor pedig jól lakva elnyúlnál a kanapén, és odabújnál a vendéglátódhoz, akkor jön csak a meglepetés, a legfinomabb sütemény, amit addig csak álmaidban láttál, de soha nem ehettél.

Aki szeret, attól soha nem a morzsákat, vagy a maradékot fogod kapni.

 Morzsákkal nem lehet jól lakni!

Nem maradj, ha nem töltik meg a hasad!