Milyen is, ki is az igazi?

Egy olyan ember, aki mellett teljes mértékben önmagunk maradhatunk, jobb vele mint nélküle, ő mindig és minden körülmények között szeret, tisztel, becsül, megfelelő módon, az elvárásainknak megfelelően értékel.

Nem várat, nem kéreti magát, ha akarod meghallgat, ha padlón vagy, segít felállni, bátorít, ha félsz, biztat ha döntéskényszerben vagy, veled van mindig, soha nem hagy cserben.

Ha ázol, odaadja az ernyőjét, pedig akkor őt veri az eső, ha fázol, rád adja a kabátját, pedig akkor ő hűl meg, de őt ez nem érdekli, mégis megteszi, magára nem gondol, neki te vagy a fontosabb, az vezérli a tetteit, hogy neked minél jobb legyen.

Miért?

Mert igazi.

Nincs se feletted, se alattad, se előtted, se mögötted!

Mindig ott van, ahol kell, melletted!

Ha valaki odáig jut veled kapcsolatban, hogy elhagy, mert neki nem jó veled, akkor te neki nem voltál, nem vagy és soha nem is leszel az igazi...

Tehát nem kár érte, mert soha nem tudta, és soha nem is fogja teljesíteni a fenti feltételeket, ne sírj utána, ne legyél elkeseredve miatta!

Mégis fáj, mégis szar, ha egyedül hagynak.

Nem is azért mert ő tette, hanem a gondolat puszta ténye az, ami szarul esik...

Megint lehet mindent elölről kezdeni, ha majd annak lesz itt az ideje.

Az igazi után lehet csak annyira szar az élet, hogy egyszerűen nem látjuk még értelmét sem.

De az vigasztaljon, hogy az igazi soha nem fog sem elhagyni, sem megcsalni, sem olyat tenni, amivel nekünk fájdalmat, vagy bármilyen kárt okozna.

Nem nekünk igazi, hanem akinek mi vagyunk az!

Rajtunk áll, hogy ne azt tartsuk igazinak, akit azt hisszük, hogy szeretünk!

Csak az lehet igazi, akinek mi vagyunk a jelen és aki velünk tervezi a jövőjét is, akinek fontosabb a "mi" mint az "én".

Az igazit csak egy dolog veheti el tőlünk, az élet végessége.

Ha ez megtörténik, akkor tudjuk csak meg, hogy milyen is az igazi után.

De addig egy könnyet se ejtsünk hűtlen férfiakért, csalfa hölgyekért, ők nem igaziak!