Sokan, sokféleképpen ismerkednek, sokféleképpen kezdik a bemutatkozást.

Sokan azt tartják helyesnek, ha nagyon rövid időn belül elmondanak mindent az előéletükről, és a korábbi partnereikről.

Ezzel alapból nincs baj, mert nem titkolnak semmit az újdonsült ember elől, de ha túl gyorsan, túl sok információt adunk meg magunkról, akkor a másik fél kb agyvérzést kap tőlünk és mindattól, amit a tudomására hoztunk.

NE árasszuk el tengernyi adattal, tengernyi infóval, mert nem fogja tudni feldolgozni, értékelni, és érthető módon ideje korán megfutamodik, meghátrál, mert sokk éri és szabadulni akar annak okozójától.

Vannak akik szűkszavúan, óvatosan bontakoznak ki, harapófogóval kell kihúzni belőlük mindent, és szinte csak akkor beszélnek, ha kérdezik őket.

Ez sem jó kezdet, mert akinek kérdeznie kell, hogy beszélgető partnert találjon, az előbb-utóbb megunja, hogy a másik nem tud beszélni, mesélni és nem fogja jól érezni magát mellette. Így megint csak az lesz jó megoldás számára, hogy félbe szakítja azt, ami csak általa lett elkezdve.

A legjobb, ha se keveset, se sokat nem mondunk, ne fukarkodjunk az alapvető információkat elárulni, de na használjuk még véletlenül se lelki szemetes ládának azt az embert, akivel még csak ismerkedünk!

Nem is érdekli, nem is tartozik rá minden, ami velünk őelőtte történt.

Az aranyszabály, hogy pont eleget beszéljünk, pont eleget meséljünk el magunkról!

Ne becsméreljük a korábbi kapcsolatunk, kapcsolataink tagjait, ne szidjuk a másik nem képviselőit, ne felejtsük el, hogy ő is hozzájuk tartozik!

Az ismerkedni vágyó emberünk, ne érezze úgy a randik után, hogy agyilag leszívták, hogy kimerítették, de azt se, hogy ettől a találkozótól sem lettem okosabb!

Ne úgy nézzen ránk, miközben hallgatja, ahogy anyázzuk az exünket, mint aki legszívesebben felállna, és csak azért nem teszi meg mert jól nevelt!

Ha neked kerül olyan ember az utadba, aki azonnal rád bízza az egész korábbi életét, akkor te sem érzel mást csak azt, hogy de jó lenne ha valaki most felhívna!

Ha rád zúdítja valaki minden korábbi csalódását , akkor te sem gondolsz másra csak arra, hogy

Na ezt pont nem érdekel!

Nem a múltja, nem is a jövője teszi érdekessé az embert, hanem az a pillanat, amikor beszélgetünk vele, amikor beszél hozzánk!

Vigyázz, hogy a jelen pillanatában ne kalandozz el nagyon a múltnak abban a részében, ami leginkább csak rád tartozik, hiszen veled történt!