Mit is jelent az a ma divatos kifejezés, hogy el kell hagyni a komfortzónánkat, ha el akarunk jutni valahova.

Lehet úgy is élni, hogy ott maradunk ahol vagyunk, éljük a mások számára talán unalmasnak tűnő, de nekünk biztonságos életünk, ami közben kb semmi nem történik velünk.

Nem megyünk sehova, pláne emberek közé nem, ha egyedül élünk, nem ismerkedünk, nem adunk lehetőséget arra, hogy a világ és a benne élők meglássanak, megismerjenek vagy, hogy felvegyék velünk a kapcsolatot.

Jó ez, mert kényelmesen, karosszékben ülve telnek a napjaink, minden értünk van, minden minket és a komfortos érzést szolgálja.

Ez eddig szép és jó, de ha a világ szerves része szeretnénk lenni, akkor bizony fel kell állnunk a fotelből, el kell hagyni a kedvenc kanapénk kényelmét és tudtára kell adni másoknak, hogy mi is a világon vagyunk.

Ez az, amikor elhagyjuk a komfortzónát, hiszen kilépünk onnan, ami csak a miénk, és nemzetközi vizekre hajózunk. Ez ugyan rejt némi kockázatot, mert ismeretlen, felderítetlen, így kiszámíthatatlan.

Minden, ami a határainkon belül történik, az a miénk, annak irányítása felett csak nekünk, magunknak van lehetőségünk.

Abban a pillanatban, amikor átlépjük a határainkat, olyan területen találjuk magunkat, ami senkié és egyben mindenkié.

Ha esetleg egyedül élünk, akkor fel adni a remete életet, ha azt szeretnénk, hogy valakivel összehozzon a sors!

Senki nem fog kéretlenül bekopogtatni, vagy leszólítani, ha zárkózottan élsz és csak lógó orral, lesütött szemmel jársz-kelsz.

Ha pozitív értelemben szeretnéd felhívni magadra bárki figyelmét is, akkor legyél büszke, legyen tartásod, legyen benned olyan dolog, ami felkelti mások érdeklődését, tetszését, és tanulj meg a határaidon kívül is jól érezni magad!

Ne tehernek érezd ha meg és ki kell mozdulnod, hanem egy lehetőségnek, ami bármit is tartogasson, élni kell vele!

Az élet nem csak te és a kicsi, biztonságos, de egyben beszűkült világod vagytok!

Minden odakint, a határaidon, és odaát, a falaidon túl kezdődik!