Sokszor gondolkozunk egy párkapcsolat megszűnése után, hogy miért nem volt olyan, mint amilyennek szerettük volna, miért nem lett belőle holtomiglan-holtodiglan...

Eszünkbe jutnak különféle dolgok, köztük nagyon sok esetben a másik felet okoljuk a történtek miatt és kevés ember jut el odáig, hogy magába nézve gondolja végig a helyzetet.

Nem önbecsmérlésre gondolok, hanem arra, hogy nem minden esetben az a nekünk pont jó párkapcsolat, amiről álmodunk, nem mindig tudunk olyan kapcsolatot fenntartani, amilyet szeretnénk.

Sok esetben nem is állunk készen egy új szeretetteljes kapcsolatra, de mégis úgy viselkedünk, mintha az lenne a megfelelő.

Fel kell ismerni, hogy milyen kapcsolatot tudunk elviselni, fenntartani, működtetni, életben tartani!
Minden párkapcsolat olyan mint egy új ház építése, amiben nem más, hanem te magad vagy az alap, amire vagy tudsz építkezni vagy nem...

Amilyen te vagy, olyan lesz a műved is.

Ha nem állsz készen, ha még nem vagy megfelelő, akkor nem lesz sem jó, sem szép, sem örömteli...kár még bele kezdeni is!

Ha egy ház építésénél rossz az alap, akkor előbb-utóbb vagy megsüllyed, vagy a legrosszabb esetben össze is dől...

Lehet javítgatni, toldozni-foltozni, de ezek mind csak látszat megoldások.

Az elején kell jól kezdeni, ha romhalmaz helyett szép és sokáig fennálló házban szeretnénk élni!