Úgy látszik, hogy az én életemben valami különleges jelentőséggel bír a tavasz, azon belül is a májusi hónap.

Nem a reklám helye, de májusban van a születésnapom is...

Májusra esik több sorsfordító esemény is az életemben.

Sőt mi több, május első pár napjára zsúfolva.

Négy éve ezen a napon már dobozokban éltem, kb hetek óta dobozokból öltözködtem.

Nagy lépés volt az is, mert a kertes családi ház, amiben éltünk, két gyerekem és én, hosszú évek után új tulajdonosra talált.

Csak annyi volt a biztos,hogy eladtam, de semmi több. Nem volt még meg a lakás, csak annyit tudtam, hogy van valahol egy, ami az álmaimnak, céljaimnak, igényeimnek megfelel.

Nem adtam alább, meg is lett. Napra pontosan félév albérlet után átvettem azt, amire vágytam, amiről évek óta csak álmodozni mertem.

Nem féltem, belevágtam, elindultam, célba értem. Új, hely, új élet, ami május elsején kezdődött...

  Két éve ezen a napon már be voltam tojva, de annyira, hogy az a bizonyos zabszem sem fért volna be.

Olyan új és ismeretlen dolog várt rám, ami azelőtt még soha nem történt meg velem. Műtét előtt voltam, ami május másodikára volt kiírva. A műtét sikerült, a beteg, vagyis én, majdnem ott maradtam, aznap éjjel be és majdnem elvéreztem. Az éjszakai műszakot teljesítő nővérek és orvosoknak köszönhetően életben maradtam, és itt lehetek.

Ismét egy olyan esemény, ami után minden más lett, minden megváltozott. Pontosabban én voltam az, aki megváltozott. Kicsit megint más szemmel néztem a világot...

Ott a műtőben Új esélyt kaptam, újra megszülethettem.

És meg is érkeztünk a jelenbe.

27 éve dolgozom egy és ugyanazon a helyen. Ma mentem be utoljára, ma nyitottam ki ott utoljára a szekrényem, ma vettem utoljára fehér ruhát és köpenyt és ma utoljára szeleteltem fel, vágtam össze, daráltam le, csomagoltam be...

Ennyi volt, elég volt.

Másodikától új munkahely, új élet, új esély, már megint egy újrakezdés, már megint egy lecke, amiből csak ötösre lehet vizsgázni.

 Nem féltem, mertem váltani, nem akartam úgy megöregedni, hogy ne tudjam meg, hogy van-e jobb munka és hely!

Senki se féljen, senki se tartson attól, hogy nem fog sikerülni!

Ha valamiért még nem tudsz lépni, ha a körülményeid még nem engedik, akkor se ülj ölbe tett kézzel! 

Még ekkor is tehetsz azért, hogy jobb legyen az életed!

Készülj rá, készítsd fel magad, szőj terveket és ha eljön az idő, lesz merszed is hozzá!

Van, amit tudni kell, van, amiben elég hinni.

Amit tudok, az a múltam, és az, hogy nem voltam teljes mértékben elégedett a lakhelyemmel, nem tudtam maximálisan elfogadni...így terveztem, beleéltem magam...és pár év után léphettem.

Soha nem volt az eddigi a a bizonyos álommeló, szerettem mégis, kollégákkal sem volt bajom, de többre vágytam...

Sok évig mégsem váltottam, nem tehettem meg a családi körülményeim miatt, hogy továbblépjek. Nemrég elérkezettnek éreztem a pillanatot. Adódott egy lehetőség, amit nem engedtem úgy elmenni, hogy legalább ne próbáltam volna meg elérni.

Megpályáztam, behívtak egyszer, aztán behívtak még egyszer.

Másodikán pedig új hely, új élet.

És már megint egy újrakezdés!

Nem tudom, hogy örökre szóló-e hiszen a jövőbe nem látok.

De hiszek magamban, bízom a leendő kollégákban és a főnökökben, ami indulásnak pont elég.

A többi rajtuk és rajtam múlik.

Egy a lényeg, hogy a félelem az ismeretlentől, a régi hely megszokottsága sem tartoztatott vissza.

Elindultam, már úton vagyok.

Folyamatosan úton vagyok a jóból a még jobb, sőt a legjobb felé.

Mert mindenből csak a legjobb az, ami emberhez méltó!