Minden ember úgy születik, hogy vannak bizonyos igényei.

Ezek közül vannak, amik egyenesen arra valók, hogy életben maradjunk, felnőjünk, vannak olyanok, amik azért vannak felállítva, hogy egészségesek maradjunk és minőségibb életet élhessünk.

Természetes dolog, hogy aki figyel magára az tudatosan táplálkozik, elolvassa az élelmiszer összetevőit a címkén, igyekszik kiküszöbölni, de legalábbis a minimálisra igyekszik szorítani annak a valószínűségét, hogy olyan ételt-italt vegyen, ami nem jó semmire vagy egyenesen szemétdombra való.

Aki figyel magára és igyekszik tudatosan élni az nyitott szemmel jár-kel, figyel, fülel és próbál úgy élni, hogy az igényei, (amik egyeseknek alacsonyabb, másoknak magasabb) maradéktalanul ki legyenek elégítve.

Hiszen ha nem teljesülnek az elvárásai, akkor nem él egész életet, valami folyamatosan hiányozni fog és hiányállapot fog mutatkozni.

Ha hiányunk van valamiből, akkor azt vagy pótoljuk, ezzel megtartjuk az igényt, vagy elfogadjuk annak hiányát, lemondunk róla, ezzel megtettük az első lépést afelé, hogy alább adtuk és igaz, hogy csak egy kicsivel, de igénytelenebbek lettünk.

Ez az felfogás a párkapcsolatainkra is teljes mértékben alkalmazható.

Ha figyelünk magunkra, akkor tisztában kell lennünk az elvárásainkkal, kristály tisztán tudnunk kell, hogy milyen tulajdonságokkal kell érkeznie egy embernek, hogy ne menjen az agyunkra, vagy ne akarjuk kitekerni a nyakát az első olyan hosszú hétvégén, amikor együtt vagyunk vele.

Ha ismerjük magunkat, akkor azt is tudnunk kell, hogy milyen ember tetszik, ide a külső és a belső értékmérő tulajdonságok is bele tartoznak.

Valakinek a nyugodt vérmérsékletű emberek tetszenek, valaki az adrenalin függőkhöz vonzódik.

Ezt mindenkinek le kell tisztáznia magában, még azelőtt, hogy érzelmek is kerülnének a kapcsolatba!

Aki igénytelen, az egyáltalán nem sértő, vagy bántó!

Neki azért nincsenek elvárásai, mert fogalma sincs arról, hogy mi, ki jó neki, mivel tehetik még jobbá az életét, nem ismeri saját magát annyira, hogy ezekre válaszolni tudjon.

A saját értékeivel sincs tisztában, így nem is válogat, nem szelektál, nem támaszt elvárásokat senkivel szemben...

Elfogadja azt, ami és aki van.

Őt ez teszi boldoggá, mást pedig az, hogy a legmegfelelőbbnek tűnőt választotta ki...

Van aki igénytelen, nincs semmi elvárása másokkal és magával szemben.

Van aki megválogatja a partnereit és azoknak a tulajdonságait sem hagyja ki a szűrőből, amin át kell menniük.

Akinek nincsenek igényei másokkal szemben, az valójában saját magát értékeli le, mert azokhoz méri magát is, akikkel kapcsolatba kerülhet.

Én azt vallom, hogy igenis kellenek igények, sőt tiszta tudattal felállított elvárások is ahhoz, hogy értékes, minőségi életet élhessünk és itt most nem az anyagi jólétre gondolok, bár bizonyos mértékben az is ide tartozik, de az már más téma...