Sok kapcsolat túl korán, túl hamar kezdődik, még azelőtt, hogy mindkét fél készen áll arra, hogy azt megalapozza és felépítse.

Miért is lehet túl korán?

Az egyik, vagy akár mindkét ember még egy korábbi csalódásain rágódik, míg nem temette el a múltat, így az nagyon is jelenidejű, mert azzá teszi.

Ilyenkor fordulhat elő, hogy az egyik fél időt kér.

Időt kér, mert arra van szüksége, amit még nem fordított magára és a korábbi kapcsolatának a lezárására.

Akarja az új kapcsolatot, szeretne az új emberrel lenni, tovább akar lépni, de még nem képes rá 100%-ban, ezért szükséges az, hogy időt fordítson önmagára.

Elkapkodott, elsietett szakítás helyett érdemes átérezni és megérteni a helyzettét és meg kell neki adni azt, amire vágyik és amire szüksége van a folytatáshoz!

Nem szabad senkit sem siettetni, sem erőltetni vagy arra kényszeríteni, hogy gyorsan, akár egyik napról a másikra álljon rendelkezésünkre!

Ha időt kér, akkor nem szakítani akar, csak össze kell szednie és raknia magát, hogy amikor az sikerül, akkor már semmi akadálya nincs a további boldogságunknak.

Ha időt kér, akkor engedjük meg neki, hogy megadja magának azt, amire szüksége van!

Időt kér, tehát még nagy benne a zűrzavar, bekapcsolt benne egy olyan védekező mechanizmus, ami a korábbi életét és a korábbi kapcsolatát védi egy újtól. Amíg nem áll teljes mértékben a "rendelkezésünkre", addig mi csak betolakodók és trónkövetelők vagyunk az életében!

Minden szakítás, minden  kapcsolat megszakadása után időre van szükség, hogy azt lezárjuk, elengedjük, befejezzük és továbblépjünk.

Ha az idő alatt jón új ember az életünkbe, akkor nem tudunk maradéktalanul ráfigyelni és arra összpontosítani, hogy csak vele legyünk!

Ha időt kér, adjuk meg neki!