Sok esetben tényleg a vakszerelem az, ami irányít bennünket, aminek a hatására olyan lépéseket teszünk, olyan döntéseket hozunk, amiket józanul még véletlenül sem tennénk meg, főleg nem azzal, akibe beleszerettünk.

Ha megtörtént, hogy megszerettük, akkor nehéz, majdnem kilátástalan helyzetbe kerülünk, mert olyan csatát kell megvívnunk, amiben mi magunk vagyunk a küzdőfelek mindegyike, a szívünknek és az eszünknek kell az utolsó csepp vérig tartó harcot folytatnia.

Őrült nehéz arról rosszat gondolni, akit szeretünk, szinte lehetetlen belőle kiábrándulni, de meg kell tenni, különben megsemmisülünk tőle, mert felfogja falni a lelkünket, ha nem hagyjuk faképnél, mégpedig minél előbb!

Persze nehéz annak, aki pld hosszú idő után rátalál egy olyan emberre, akiben látni véli (!), mindazt, amit akár évek óta keresett, azt hiszi (!), hogy megtalálta azt, akivel akár holtomiglan-holtodiglan lehet, mert ha súlyos hiányunk van szeretetből, akkor akaratlanul de kikapcsoljuk a veszélyt érzékelő és jelző receptorainkat és túlzott odaadással ugrunk, pontosabban esünk bele az első valamire való, vagy annak tűnő ember karjaiba.

Sajnos már.már társadalmi szintű elvárás, hogy mindenkinek legyen valamilyen párkapcsolata, még akkor is ha arról csak panaszkodni tud, mert nem boldog benne.

Ezekre válaszolva olyan hibákat is elkövethetünk, aminek mi magunk fogjuk meginni a levét, mert nem más, hanem mi fogjuk végigszenvedni azt az időt, ami együtt töltünk egy olyan emberrel, aki a legkisebb mértékben sem szolgál rá se a bizalmunkra, se a szeretetünkre. Csak azért tartunk ki, mert egy példát követünk, mert mi sem szeretnénk kilógni abból a sorból, amiben a párkapcsolatban élő emberek vannak, függetlenül attól, hogy boldogok-e vagy sem.

Sok olyan személyiségű ember van, akibe

MÉG VÉLETLENÜL SE SZERESS BELE!

Ezek között lehetnek személyiségzavarral küzdők vagy csak egyszerűen bunkók, egoisták is, de egy lényeg, hogy tartsd tőlük távol magad, de legalább a szíved, mert mellettük soha nem leszel boldog!

Vannak, akik nem vesznek benned észre semmi értékeset, sőt, amit te kimondottan nagynak tartasz a jellemedben, azt fogják a legjobban kritizálni.

Teszik ezt úgy, hogy elsőre nem veszed észre, mert elvakult vagy és szeretetre éhezel.

Aki folyamatosan ellenőriz, az a tulajdonának, egy használati tárgynak tekint, és örök készenlétben tart, meg akar győződni arról és el is akarja hitetni, hogy neked nélküle nincs életed. Lassan de biztosan egyre jobban szorítja a nyakadon a hurkot, mindaddig, amíg ki nem leheled a lelked és a szolgájává nem válsz.

Ha egy érzéketlen tuskóval hozott össze a sors, akkor nem fogsz kani se egy kedves mosolyt, se egy szerelemtől tüzes csókot, csak annyi jut majd, hogy hallgathatod a világ összes problémáját, amiért csak mások, de nem ő a felelős. Nem fogja soha viszonozni az érzelmeid, mert nem tud adni neked semmit. Lehúzza a lelked, negatív irányba tereli még a nézeteidet is.

Aki nem tud önkritikát gyakorolni, és nem képes a döntéseinél más érdekeit is bevonni, azzal szintén nem egészséges együtt maradni, mert csak uralkodni akar, neki alattvaló kell és nem egy egyenrangú társ.

Vannak, akik egy szerencsétlen áldozatnak tüntetik fel magukat, a körülményeikért legfőképpen a korábbi kapcsolatai a felelősek, és a legnagyobb ellenségnek tüntetik fel azokat az embereket, akikkel eddig kapcsolatban voltak.

Ezekbe az emberekbe

MÉG VÉLETLENÜL SE SZERESS BELE!

Fordíts elég időt a kapcsolat legelején arra, hogy megismerd az illetőt, ne sajnáld az energiát, amit rá kell fordítanod és ha felismered a fenti tüneteket, akkor a legjobb dolog, amit magadért tehetsz, hogy "visszapakolsz sz útitáskádba" és továbbmész!

Persze megteheted azt is, hogy maradsz, de akkor hagyd a szíved a küszöbön kívül mert nem érdemes beljebb vinni!