Mindenkinek csak egy világa van, ami csak az övé, ami soha senki másé nem lehet.

Vannak, lesznek benne tanúk, kísérők, mellékszereplők, de az, ami neked lett kialakítva, az soha senkié nem lesz csak a tiéd.

Másnak is van egy világa, ami soha nem lesz, mert nem lehet a tiéd, ne is akard soha elvenni tőle vagy birtokolni, az az övé, az neki lett létrehozva!

Ha pedig van olyan kegyes valaki, hogy helyet szorít annak, hogy a te világod és az övé összetalálkozzon, akkor sem lehet egy a kettőből !

A kettő találkozásából születik egy újabb, a mi világunk, de az sem a tiéd, sem az övé, kettőtöké, hiszen ti ketten építettétek saját magatoknak, azon osztozni csak fele-fele alapon lehet!  

Neked az övé az másvilág, neki a tiéd másvilág, de még a kettőtök világának a fele is más mindkettőtöknek egyformán, abban mindenki egyformán ismerős és ismeretlen, senki nem sajátíthatja ki teljesen. 

A te világodat te álmodtad meg, te alapoztad, te keverted benne a maltert, a te kezedet törte fel vízhólyagosra a lapát nyele, te hordtad vért izzadva a téglákat, amikből házat vagy csak égig érő falakat építettél.

A te világodat te magad építetted és építed folyamatosan életed végéig. Olyan lesz, csak olyan lehet, amilyenné te magad teszed. Kényelmes vagy nyomja a derekad a fekhelyed? Tőled függ, te választottad, te építetted.

Az ő világához neked csak annyi közöd lehet, hogy élvezed, vagy tetszésedet nyilvánítod és ha meghívnak, akkor részt veszel benne, de nem belőle!

Te abból csak annyit kapsz, hogy beléphetsz a kapuján, de el nem veheted!

Akkor lesz jó mindkettőtöknek, ha egymás világának megszerzése, megsebzése helyett nekiálltok és építetek egy olyat, amiben mindenkinek egyforma hely van, amibe mindenkinek belefér az ő saját világa és soha senki nem szenved hiányt semmiből, mert esetleg valamit kint kellett hagynia a saját világából, mert nem fért be, mert kicsi lett az új!

Senki, még a legnagyobb szerelmed sem veheti el tőled azt, ami a tiéd, de önként se add oda, mert akkor könnyen lehet, hogy a végén hajléktalan és földönfutó leszel!

Nem a te világodból kell adni, nem az övéből kivenni egy darabot, ahova a tiéd beillik!

Mindenkinek meg kell maradnia az eredeti méretének, kell egy új, akkora, amibe a kettő hiánytalanul belefér és marad hely a bővítésre is, hiszen a mi világunk soha nem lehet kész, mindig kell bele új és szép dolgokat rakosgatni!

Őrizd, védd meg, ami a tiéd, vigyázz rá, hogy azt senki ne szentségtelenítse meg!

Máséra ne fájjon a fogad, amiben ő jól érzi magát, az neked nem biztos, hogy boldogságot szerez, még akkor sem ha megszerzed tőle.

Enyém, tiéd, miénk...

Nekem is van, neked is, nekünk is.

Kell-e, lehet-e, van-e ennél nagyobb gazdagság?