A legtöbb ember, amikor társat keres, vagy választ, akkor mindig azt keresi, azt szeretné, ami neki hiányzik.

Sokszor ez csak tudat alatt mutatkozik meg, mert nem mindenki szereti, meri bevallani, hogy hiányzik valami, valaki az életéből.

Keressük azt az embert, aki mellett megőrizhetjük az énünket, nem sérül se az egónk, se a lelkünk és ráadásul egy biztonságos, kiszámítható, viharoktól védett kikötőben érezhetjük mellette magunkat.

Aki csak azért keres partnert, hogy legyen kivel ágyba bújnia, az is hiányt akar pótolni, de azt úgy szeretné elérni, hogy ne kelljen semmilyen áldozatot hoznia és az erőfeszítés is kizárólag fizikailag érintse.

Aki éppen egy gyengébb vagy bizonytalan életszakaszában van, az kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy az a másik, akivel összehozza a sors, nagyon is rendben legyen mind mentálisan, mind fizikailag is, hogy mellette átélje azt a biztonságot, amit nem tudott saját magának megteremteni.

Az a baj, hogy nem mindig azt kapjuk, amire vágyunk vagy hiányzik, mert ha kényszerből, gyengeségből megyünk bele egy kapcsolatba,akkor igazából nem a választásunk, hanem a szükség irányítja a döntésünket, így kiszolgáltatott állapotba kerülünk, amivel a másik fél visszaélhet, kihasználva a gyengeségünket, könnyen bántalmazottá, áldozattá válhatunk.

Még mielőtt belép egy ember az életünkbe, illetve még mielőtt beengedjük, tisztában kell lennünk magunkkal, tudnunk kell az erősségeinket, és a gyengeségeinket de azt is, hogy mi, és ki az ami és aki hiányzik!

Ismernünk kell magunkat, hogy ne a másiktól "tudjuk meg", hogy mik vagyunk. Mert az is egy valóság, de az csak az, amit ő lát vagy vél annak és nem mi.

Ha pedig elhisszük azt, amit mondanak, akkor már fel is áldoztuk magunkat egy kapcsolatnak, egy embernek, odafordítottuk neki a nyakunkat, hogy azt csináljon, amit csak akar.

Ismerd meg önmagad, hogy másnak is meg tudd engedni, hogy ne azt kelljen neki megítélni, hogy te ki és mi vagy, ehelyett ítélje meg azt, hogy jó vagy nem!