Veszélyes dolog az őszinteség, mert ha feltárjuk más előtt a valódi énünket, ha beavatjuk, bevonjuk az életükbe, ha kimutatjuk az érzéseinket, akkor olyan titkokba avatjuk őt be, ami hozzánk vezet.

Ha őszintén megnyílunk előtte, akkor egyben szélesre tárjuk előtte azt a biztonságot adó, de egyben rabul is ejtő vaskaput, ami addig köztünk van, amíg azt mi magunk meg nem nyitjuk.

Veszélyes vizekre evezünk, amikor valakit a bizalmunkba fogadunk, mert akkor mi már elmondtuk a gyengeségeinket, esetleges hibáinkat is, így a kezébe adtuk azt a kulcsot, ami nyitja a szívünket.

Ha nem jó kezekbe kerül(ünk), akkor visszaélhetnek a helyzettel és csak kihasználnak, kizsákmányolnak, rosszabb esetben bántalmaznak, ami nem hagyható.

Mégis csak őszintén játszmák, álarcok és falak nélkül lehet és szabad párkapcsolatot indítani és fenntartani, mert ha határokat húzunk, akkor azzal elérjük, hogy azt nem fogják átlépni, amikor hozzánk, felénk tartanak, megállnak a falak előtt és helyettünk, abban fognak gyönyörködni...

Lehet játszadozni, manipulálni is, de aki ezekhez az eszközökhöz nyúl a párkapcsolatai alatt, az nem érzelmekre alapozza azokat, és bármi is alakul ki, az nem lesz túl sokáig fenntartható, mert előbb-utóbb minden fal leomlik, minden álarc leesik és akkor kiderül ki az, aki azok mögött van.

A játszmába is bele lehet fáradni, hiszen egy szerepet eljátszani energiát igénylő feladat, ha pedig nem a kapcsolatra és a másik fél megismerésére fordítjuk az erőnket, hanem magunkra és az alakításunkra, akkor azt azok meg fogják sínyleni...

Aki játszik, játszadozik a másik féllel, az nem érett még meg egy olyan kapcsolatra, ami az őszinteségre, a tiszteletre, megbízhatóságra épül.

Vállalni kell őszintén, nyíltan önmagunkat, ha azt akarjuk elérni, hogy a másik fél is ugyanezt tegye!

Ha pedig nem tetszik neki az, amik és akik vagyunk, akkor legalább tudjuk és még időben tovább tudunk lépni, ami még azelőtt megtörténik, hogy túl sok energiánkat elfecséreltük volna, vagy túl sok időnket elrabolta volna...