Sokan (főleg nők) élnek úgy a kapcsolatukban, házasságukban, hogy magukra vállalják a "családellátó vállalat" működtetését, és képesek ezt olyan szintre juttatni, hogy benne is ragadnak.

Teszik ezt önzetlenségből, önfeláldozásból de van, amikor túlzó méreteket ölt ennek a feladatnak az ellátása és ők maguk átalakulnak, szeretett feleségből anyává, szakács és takarító nővé.

Legtöbbjük örömmel teljesíti a feladatokat, miközben a bennük lévő NŐ szép lassan elveszik, hiszen nem szól semmi róla magáról.

Tesznek-vesznek-vásárolnak-mosnak-főznek-jönnek-mennek...egyszóval ellátnak.

Ha ebben van segítségük, akkor lekerül némi teher a vállukról, hiszen ha elosztjuk kettővel a teendőket, akkor már marad egy kicsi idő magára is, aki még mindig NŐ.

Ha nem számíthat segítségre, akkor is megteszi, amit tehet, akkor is képes erején felül teljesíteni, csak közben a női mivoltja lesz az, amit háttérbe szorít.

Ha egyedül van minden feladatra, akkor neki fontosabbak a feladatok, mint ő maga.

Ha van olyan szerencsés, hogy az elhanyagolt évek után valaki felfigyel rá és meglátja benne azt a nőt, akit otthon már észre sem vesznek, akkor nagy eséllyel olyat fog érezni, amit már sok év óta halottnak hitt.

Nőnek fogja érezni magát. Hiszen ő még most is ugyanaz, mint aki 20 vagy több évvel ezelőtt, csak eltűnt a személye a sok szerep alakítása közben.

Amikor sok év után berobban az életébe egy új ember, aki megbecsüli, értékeli, tiszteli, szereti, akkor kerül ő újra a sor elejére a fontos emberek listáján.

Amikor újra rád kerül a sor, akkor érezheted csak magad egésznek, mert amíg csak kiszolgálsz és neked nem jut semmi, addig te nem lehetsz önfeledt és boldog.

Ha újra fontos vagy valakinek, akkor érzed az életnek azt az ízét, amit már majdnem elfelejtettél, hiszen megszoktad az érzelmileg sivár világot, ami körülvett. Megszoktad, tökéletesnek hitted, talán szeretted is...mást nem is tehettél, hiszen nem volt összehasonlítási alapod, nem is sejthetted, hogy másképp is lehet.

Amikor újra rád kerül a sor azon emberek között, akik a boldog emberek között lehetnek, akkor jutottál ahhoz a táplálékhoz, amit már régóta nélkülöznöd kellett.

Nem mindig az a tökéletes, ami van, nem mindig az a legjobb, ami kéznél van de ennek ellenére sokan élnek úgy, hogy bíznak, remélnek a másik félben, hogy majd egyszer biztosan megváltozik...

Majd...egyszer...

Miért nem tették eddig??? Csak akkor veszik észre a másikat, ha az már külső forrásból pótolja azt, amire kiéheztették? Ha eddig nem tették, akkor ezután sem önszántukból tennék, hanem csak a kialakult körülmények hatására...

Kerülj te is sorra, de nem kell azonnal mindent felborítani, nem szabad túl könnyen, túl gyorsan utat engedni az érzelmeknek, mert akkor túl gyors lehet a változás, ami lehet, hogy többet árt, mint használ.

Amikor újra rád kerül a sor és újra szeretve vagy, akkor fogsz csak igazán élni.

Amikor újra rád kerül a sor, akkor az addigi életed miatt lehet, hogy nem is hiszed el, nem tudsz vele mit kezdeni, sőt meg is ijedhetsz attól az érzéstől, ami a hatalmába kerített, hiszen újra rólad szól az élet és azt is újra meg kell tanulni, hiszen sok évig másoknak, másokért éltél.

Amikor újra rád kerül a sor, akkor meg is ijedhetsz, mert idegennek, érzed azt, amit eddig csak filmekben láttál, vagy a romantikus lapokban olvastál.

Ne csak újra, hanem mindig kerülj sorra, ne lépj hátrébb egy arasznyival sem, neked elől van a helyed!