Sokan találkozhattak már úgy valakivel az életben, hogy nem jókor kezdtek ismerkedni vagy nem a megfelelő időben találkoztak valakivel, aki ha máskor kerül az útjukba, akkor másképp alakulhatott volna a sorsuk.

De valóban helye azzal magyarázni, hogy rosszkor, rossz helyen találkoztunk vagy van egyéb közlendője is, ami ennél bonyolultabb?

Mindenki és mindenkor pont akkor kerül elénk, amikor elénk kell kerülnie, csak éppen ezt akkor nem biztos, hogy belátjuk és elfogadjuk.

Nehéz elfogadni mert fájó szívvel mondunk búcsút egy olyan embernek, akit szeretünk, de érezzük, hogy valamiért mégsem ő az, akivel hosszútávon is élhetnénk, mert különféle okok miatt, nem tudunk olyan szintre lépni a kapcsolatunkban, ami már boldogságnak lenne nevezhető.

Szeretjük vagy szeret, de nem eléggé ahhoz, hogy több legyen az egész és legyen folytatás is.

Nem rosszkor csak nem a megfelelő időben történik a találkozás, mert vagy nem  állunk még készen egy újabb kapcsolatra, ami fakadhat korábbi sérülésekből, korábbi csalódásokból, vagy csak a jelenlegi körülményeink nem engedik meg, hogy komoly párkapcsolatban gondolkozzunk.

Nem megfelelő az idő és nem megfelelő az ember, de ettől függetlenül nem rossz. Jókor jön az is az életünkbe, aki ugyanolyan viharos gyorsasággal távozik mint ahogy jött, mert neki is közlendője van számunkra.

Ha nem marad akkor vagy ő nem akar, vagy előlünk menekül, mert nem vagyunk neki a legjobb, az első számú, aki rászolgál arra, hogy többet is akarjon kapni belőlünk. Tanulni kell, le kell vonni a tanulságot minden kapcsolatból, akkor is ha tiszavirág életű, de akkor is ha hosszabb idő után ért véget!

Nem mindig a másik félben kell keresni a hibát, nem mindenért ő a felelős, mi magunk legalább annyira vagyunk okolhatók mint ő. Az sem véletlen ha továbblép, az sem ha mi hagyjuk el, de még az sem történik okok nélkül ha ugyan együtt maradunk de valaki félrelépéssel színesíti a saját életét.

 Még ha megcsalnak, hitványul megaláznak az sem azért történt mert rosszkor, rossz helyen történt a találkozás, hanem mert te akkor csak annyit tudtál adni vagy kapni, elfogadni és nem voltál felkészülve egy olyan párkapcsolatra, ami mindkét fél számára optimális lett volna.