Senki nem születik úgy, hogy mindent tudna, arról, hogy majd hol, mikor és mit kell majd csinálnia ha bizonyos élethelyzetekben találja magát.

Jó pap is holtig tanul, így mi magunk is az egész életünkben gyűjtjük, az információkat, szaporítjuk a tapasztalatainkat, amiket igazából nem könyvekből hanem mindenféle élet adta valós helyzetekből gyűjtünk be...és ha megfelelő a hozzáállásunk, akkor levonjuk a tanulságot és tanulunk.

Iszonyat az az adatmennyiség, ami az ember érzékein átáramlik az élete során, rengeteg jó és rossz élményt élünk át...

Sok dologra megtanítanak a szüleink, okosodunk az iskolában, ragadnánk ránk jó és rossz példák, de az, hogy mi az, ami valójában helyes, csak utólag tudjuk meg, amikor már lehet, hogy csak bánkódhatunk egy helytelen döntés miatt.

Egy párkapcsolat sem készen fog elénk állni, hogy "itt vagyok, gyere élvezd, azt amit adok"!

Mert meg kell tanulni azt fenntartani, meg kell tanulni a párunkat boldoggá tenni és megőrizni!

Nem más az élet, nem más a párkapcsolat sem mint egy hosszú tanulási folyamat, mert folyamatosan tanulunk egymástól, és teszünk egymásért!

Ha egy kapcsolatnak vége szakad, akkor az új helyzetet is meg kell tanulni, meg kell tanulni, hogy ha később is akarunk majd valakit, akkor ne keressük benne a régit és ne is várjunk el tőle olyan dolgokat, amik őt magát messze nem jellemzik!

Meg kell tanulni egyedül élni, még azelőtt, hogy újra átlépné valaki a házunk küszöbét, meg kell tanulnunk, hogy nem terhelhetjük, hogy nem tilthatjuk, meg kell tanulni, hogy minél jobban be kell vonni magunkat egymás életébe!

Mert mindent meg kell tanulni!

Így minden új élethelyzet egyben egy új lecke, egy megoldásra váró feladat, amit nem másnak, hanem nekünk adott fel az életünk, így megoldani is csak nekünk kell!

Lehetnek persze segítőink is, akikre szükség is van, de a tételt nekünk kell kidolgozni, mégpedig nem csak bemagolni, hanem részletesen értelmezni!

Meg kell tanulni azt is, hogy csak akkor leszünk eredményesek a társkeresők között, ha már egyedül is tök jól vagyunk és nem vagyunk már kapcsolatfüggők, és az ex már nem csak fizikailag távozott az életünkből!

Meg kell tanulni elengedni, meg kell tanulni újra kezdeni, meg kell tanulni nem feladni, hanem túlélni!

Aki hajlandó elfogadni, hogy tanuljon, az már megtette az első és legfontosabb lépést, amivel egy jobb és minőségibb életet élhet, amiben soha nem ér célba, mert egy olyan úton indult, ami végtelen, ami nem zsákutca, ez az út a tudás, amit csal bővíteni lehet és gazdagítani!
Nyugalom, nincs az a tudás mennyiség, ami ne férne el a fejünkben, ha jól tudom, csak elenyésző mennyiségét használjuk ki az agykapacitásunknak! Ne lomtárnak használjuk, töltsük meg olyan tudással, amit az életből szereztünk be! Nem baj, ha más kárán, lényeg, hogy tanuljunk minden esetből!

Mert mindent meg kell és meg is lehet tanulni!