Sokan élnek egyedül úgy, hogy teljes harmóniában vannak önmagukkal és egyáltalán nem létszükséglet számukra, hogy társat vagy partnert keressenek. Ha mégis az mellett teszik le a voksukat, hogy egy internetes társkereső oldalon tegyenek próbát, akkor magasnak tűnhet az, ahova a lécet teszik és túlzott elvárás halomnak tűnhet mindaz, amit feltételnek adnak meg.

  Aki úgy keresgél, hogy egyedül is teljes értékű az élete, az nem fog az első levélíróval randira menni, nem fog az első jelentkezőnek a karjaiban vagy az ágyában kikötni, kivéve ha kifejezetten az a célja, hogy ágyast találjon.

 A jeligén mindig sokat törhetjük a fejünket, hogy az frappáns is legyen és jellemezze is azt az embert, akik vagyunk. Sokan különféle híres emberek idézeteit választják, így előkerülnek Müller Péter vagy Coelho idézetek, de azok sosem tükrözik hűen a személyt.

 Sokan dicshimnuszt írnak magukról és már akkor le lehet vonni bizonyos tanulságot, amikor még nem is leveleztünk vele...valószínű, hogy nem is fogunk.

  Legjobb ha magunkról nem írunk szinte semmit, hagyjuk a bemutatkozást a személyes találkozóra, illetve arra a pár levélre, amit még randi előtt váltunk egymással!

 Legegyszerűbb ha csak annyit írunk, hogy

kapcsolatfüggők kíméljenek!

 Ebben minden benne van, aki érti, hogy miről szól az nem fog ránk írni és nem fogja rabolni az időnket, aki nem érti, hogy mi a mondani valója, az szintén megkímél bennünket, így csak azokkal kell "foglalkoznunk", akik szintén OK állapotban várják, hogy megismerkedjenek egy olyan emberrel, aki nem fogja őket kikészíteni, fárasztani a függőségének minden negatívumával.

  Ne írj, ne keress, ha nem vagy teljes harmóniában magaddal és ha nem vagy elégedett az állapotoddal, ne jelentkezz ha bánatos vagy, amikor egyedül vagy, ne próbálkozz, ha magányosnak érzed magad, és nem tudod kihasználni az egyedüllét adta lehetőségeket és sírsz, hogy nincs senkid!