Lehet-e úgy belekezdeni egy új könyvbe ha az előzőt, amit roppant érdekesnek véltél, amelyiknek élvezted minden szavát, amit csak úgy, befejezés nélkül kitéptek a kezeid közül?

  Olvastad, elmerültél a sorok között, de egyszer csak úgy ébredtél, hogy nincs ott, ahova este leraktad. Nagyon is jól tudod, hogy hol tartottál, emlékszel a fejezet címére, de nem tudod folytatni, nem tudod tovább élvezni a történetet, mert nincs meg, elveszett vagy elvették, amíg te az igazak álmát aludtad.

 Talán nem is volt igaz, talán csak álmodtad, hogy egy izgalmas történet főszereplője voltál...vagy az az álom, hogy nincs tovább?

  Szeretnéd visszatekerni az idő kerekét, hogy jobban elrejtsd mások szemei elől, szeretnéd eldugni a kispárnád alá, nehogy bántó, neked rosszakaró kezek ellopják. De nem lehet időutazást tenni, nem lehet visszamenni oda, ahol még meg volt. Keresed a fiókokban, leszeded az egész könyvespolcot...de nincs meg a kedvenced, elveszett vagy elvették tőled, de az is lehet, hogy önálló életre kelt és lelépett, amíg te békésen szundikáltál mellette, mert azt hitted, hogy örökre a tiéd, hogy örökre forgathatod, hogy örökre élvezheted azt amit nyújtanak a benne lévő izgalmak.

  Befejezetlen maradt, nincs meg, nincs folytatás, nincs semmi, csak keresed mindenhol. Emlékszel a címére, emlékszel az íróra, keresed a könyvtárban, keresed a neten...de nincs sehol. Találsz ugyan antikvár példányokat, amik kicsit használtak, kicsit gyűröttek, kicsit leamortizáltak...neked pedig nem kell semmi ami leharcolt, neked csak olyan kell, ami vadonatúj, amin még a zsugorfólia is rajta van, nem akarsz második lenni, nem kell olyan ami már más kezei között is volt, amiben már más bejelölte a kedvenc részeket, vagy tele van szamárfülekkel. Neked ez a regény csak úgy kell, hogy megőrizze a tisztaságot, az ártatlanságot. Nem kell, ami másé. Nem kell, amit azért hirdetnek eladásra mert unták, mert nem szerették, csak használták. Neked csak az kell, ami eredeti fényében ragyog.

  Végül belefáradva az örökös keresésbe, kutatásba, feladod és elfogadod, hogy ez az a könyv, aminek már soha nem fogod megtudni, hogy mit rejtenek a további oldalai, hogy nem fogod megtudni, hogy mi lett volna ha végig a kezeid között lehet, ez már

Befejezetlen marad.

  De szeretsz olvasni, szereted ha az időd méltó társaságban telik, múlik, így új könyv után keresel, azt a régit már nem is akarod, haragszol is rá, hogy befejezetlenül tűnt el.

 Találsz érdekes regényeket, találsz díszes kötésű, korlátozott példányszámú, bőrkötésű kiadásokat, amik nagyon bizalomkeltőek... Először csak elolvasod az ajánlót, ami alapján belelapozol... Még olyanra is képes vagy, hogy villámsebesen olvasod, szinte átrepülsz a sorokon, hogy minél előbb a végére érj, még azelőtt, hogy újra eltűnne valami, ami számodra kedves, így tuti, hogy a végére érsz...de csak a végére, a történetre nem is emlékszel, mert úgy robogtál át rajta mint a gyorsvonat a kisebb megállókon, ahol még csak le sem lassít, csak rohan a végállomás felé.

 Megteszed azt, hogy a történet végén kezded, hogy megtudd mit rejteget számodra a jövő, hogy ne maradj bizonytalanságban... Ne de mit ér az a történet, aminek vége az van, de se eleje, se bevezetés, se semmi más, amitől érdekes, felejthetetlen lenne?! Csak a végéért olvastad.

  Megunva a nagy rohanást, megunva a sok rövidke történetet, egyszer csak meglátsz egy olyan könyvet, ami mindaddig rejtve maradt a szemeid elől, amíg sietve elrohantál a polcok mellett és mert valaki szépen eldugta a többi mögé...kiszabadítod, leporolod, felnyitod...

  Kinyitod, hagyja magát, nem tiltakozik, nem áll ellen, nincs olyan érzésed, mintha az Egri csillagokban a várostromnál tartanál éppen, ő nem olyan, hogy csak rohammal lehet bevenni. Megnyílik előtted, feltárja a titkait, lejátssza neked a történetét.

  Olvasod... élvezed, érdekes, élményekkel teli, mozgalmas, energikus. Pont neked való. Nem szab se feltételeket, nem vezetnek szankciókhoz ha épp nem olvasod, bizton tudja, hogy folytatod, hogy nem hagyod befejezetlenül.

  Olvashatod lassan, nyugodtan, mert a lapjai között otthonra lelsz, biztonságra találsz, és érzed, hogy nem kell sietned, nem kell kihagynod egy fejezetet sem, nem fog eltűnni, nem tépik ki a kezeid közül, nyugodtan tarthatod az éjjeli szekrényeden, nem volt reggelre elveszni.

Annyira érdekes, hogy már nem is érdekel az a másik, ami

befejezetlen maradt...már nem akarod azt a könyvet, már nem érdekel, hogy mi lett volna, ha hagyja magát végigolvasni, vagy ha nem tűnt volna el szó nélkül...az új az ami leköti a figyelmed, ami annyira izgalmas és érdekes, hogy csak az az érdekes és már nem is érdekel semmi más.

Elengeded azt ami befejezetlen maradt, gondolatidban felmerülnek róla képek, amin egerek rágcsálják a sarkait valami poros, dohos pincében ahova került, gondolataidban előjön, de már csak úgy, mint egy könyv, ami örökre

befejezetlen.

De jobb az új, érdekesebb, érdemesebb, így már nem akarod, hogy folytatva legyen egy régi rege, hagyod, hadd legyen befejezetlen.