Minden párkapcsolat egyik lényeges eleme az, hogy a benne lévő felek egyformán legyenek figyelembe véve, abban az értelemben, hogy a vágyaik beteljesüljenek.

Vannak olyan emberek, aki nem akarnak sem elköteleződni, sem szeretni mert vagy az élethelyzetük, vagy az érzelmi érettségük nem teszi lehetővé, így könnyed kapcsolatokat alakítanak csak ki.

Nekik könnyed, de egyáltalán nem biztos, hogy annak is az, aki velük lesz, velük megy oda, ahova hívja őket.

Mindenkinek tisztában kell lennie a saját értékeivel, a saját vágyaival, kristály tisztán tudni kell, hogy milyen kapcsolat az ami maradéktalanul hozza azt ami őt boldoggá teszi.

Ha valaki társra vágyik, akkor ne adjon esélyt olyan embereknek, akik az értékük alatti kapcsolat ajánlatokkal hozakodik elő, ne adja oda magát ígérteknek, ne szeresse azt, aki nem tudja viszonozni!

Annyit érsz, amennyit kérsz!

Ha nem fogod elérni azt, hogy tegyenek érted, hogy udvaroljanak neked, hogy vegyék a fáradtságot és dolgozzanak meg érted, akkor értéktelen leszel és nem is fognak jobban becsülni a péntek vagy szombat éjszakai kalandoknál.

Ha nem kérsz semmit, nem is kapsz semmit. Ha nem feltétel az elérésedhez az udvarlás, az elmélyült beszélgetések, amikkel megismeritek egymást, akkor aki jön az megy is, megáll az ajtódban, vagy csak az előszobádig jut el...esetleg a hálószobád is megnyílik neki, de csak mint rövid távú vendég fog ott lenni, nem marad, mert nem is tudja miért tenné...nincs semmi ami érdekessé tenné neki a jövőt...elért, megkapott, odaadtad magad...itt sok esetben meg is akad, nincs tovább.

Olcsón mérted ki magad, semmi erőfeszítésbe nem került, hogy megvalósult álom legyél.

Ne add olcsón azt ami vagy!

Követeld ki, hogy ismerkedjetek meg, hogy legyenek olyan közös programok, amikben mindenki megmutathatja azt, hogy ki is ő valójában!

Amíg nincsenek olyan valós élethelyzetek amiket együtt éltek meg, addig csak a rózsaszín függöny van, ami elrejti a valóságot és ha azt elrántják, könnyen meglehet, hogy csalódunk...

Nem jó feltételek nélkül belebonyolódni egy kapcsolatba, mert akkor semmi olyan nem fog történni ami nekünk jó lenne, mert csak a másikról fog szólni.

Kellenek elvárások (persze nem teljesíthetetlenek), hogy mi s megtaláljuk azt, ami pont jó.

Amennyire te tartod magad, pont annyira fog a másik is.

Ha könnyen engedsz a csábításnak, akkor nem leszel többre becsülhető, csak egy ágyas maradhatsz.

Tartsd magad fontosnak, hogy az is legyél, tedd magad szinte nélkülözhetetlenné, de azért ne feltétellé.

Tartsd magad értékesnek, ne legyen az eljövendőnek az az érzése, hogy egy elesett, ápolásra szoruló emberke vagy!

Annyit adnak érted, amennyiért méred...

Ha nem úgy érzed, hogy egyedül is tökéletes az életed és szükséged van valakire, akkor könnyen előfordul, hogy kapcsolatfüggőségből szeretnél csak valakit, majdnem mindegy, hogy kit, csak legyen.

Leadod az igényeidet, alá becsülöd az értékeidet és a magad örömei helyett csak azt tartod fontosnak, hogy legyen valaki az éltedben...

Csak annyit érsz, amennyit kérsz.

Add magad jó áron, hogy ne legyél túl könnyű falat, de azért elérhető is maradj!

Túl sok elvárás sem jó, mert akkor olyan magas lesz a léc, hogy nekifutásból sem veszik az akadályt és megijednek és meg sem próbálkoznak vele(d)...de legyél tisztában azzal, hogy egyrészt mit engedhetsz meg magadnak, másrészt pedig, hogy milyen kapcsolat elégíti ki a vágyaidat!

Legyenek igényeid, legyenek vágyaid, legyenek céljaid a kapcsolattal!

Ne csak úgy sodródj mint akit magával ragadott az ár, mert akkor csak kínlódás lesz és minél előbb kievickélsz belőle a partra, mert nem jó, mert kevés, vagy éppen sok! Mert azt sem tudtad, hogy mit akarsz és mennyit érsz, mennyit kérj.

Amennyit kérsz, annyit adjanak!

Ne engedd, hogy alku tárgya legyen az értéked!

Ne engedj kérésre, ne engedj mértékre!

Az árat te szabod meg!

Vagy fizetik maradéktalanul, vagy álljanak tovább.

N elegyél occó tömegárú, hiszen egyedi vagy!

Soha ne felejtsd el, hogy

annyit érsz, amennyit kérsz!

De ehhez tudnod kell, hogy mennyi az annyi.