Amíg a múltba kapaszkodsz, addig foglalt a kezed, nem éred el, nem tudod őszintén megölelni a jelent.
Amíg a múltba kapaszkodsz, addig hátat fordítasz minden olyan történetnek, ami csak arra vár, hogy főszereplő legyél benne.
Amíg a múlt szelleme kísért, addig nem fogsz tudni előrenézni.
Le kell hagyni minden múltbéli eseményt, le kell tenni minden olyan terhet amit valaki rád pakolt, hogy egyedül vigyed és görnyedj meg alatta!
El kell hagyni minden olyan érzelmet, ami csak arra jó és elég, hogy emlékezz vissza valakire, aki már nem a jelenidőben részesít a szeretetében!
Amíg a múltba kapaszkodsz, addig csak várod, hogy valaki a jelened és esetleg a jövőd lehessen.
Amíg a múltba kapaszkodsz, addig a kezeid csak görcsben vannak, nem tudod elengedni azt, és nem tudod helyette élvezni mindazt amit rejteget neked az ami ezután következik.
Ne kapaszkodj se a múltba, se egy olyan emberbe, akinek más fontosabb volt, akinek más jobb volt, aki mást jobban értékelt nálad!
Ne engedj a csábításnak, hogy visszahúzzon az idő vagy valaki, aki továbblépett rajtad!
Ne ragaszkodj olyan ember társaságához, akinek nem te vagy a legértékesebb kincse!
Na kapaszkodj olyan ember kezébe, aki kihúzta az övét a tiédből, magával ránthat!
Amíg a múltba kapaszkodsz, addig felesleges várakozással telik az életed, addig csak tolatsz a jövőd felé és nem látod az életed, csak visszapillantó tükörből.
Na kapaszkodj senkibe, engedd el, hogy te is szabad életet élhess!
Ne ragaszkodj minden áron valakihez!
Ha elment, hát elment, lépj te is tovább! Ne ugorj egyből a lépcső legfelső fokára, csak lassan haladj!
Amíg a múltba kapaszkodsz, addig nem élsz, csak félsz!
Életed ne töltse ki a félelem!
Ne kapaszkodj a múltba!
Nem tudod elkezdeni a következő fejezetet, ha csak a régit olvasod újra és újra.
Ne várj rá, ne remélj tőle már semmit, fogadd el, hogy ő már a múlt!
A jövő pedig te magad vagy!
Kezd el építeni már ma!
Ahelyett, hogy a múltba kapaszkodsz!
