Ha valaki, belső, lelki egyensúlya felbomlik, vagy testi betegségben szenved, akkor azt mondjuk rá, hogy gyenge. A gyengédség azonban más.

Azt nevezzük így, amikor odafigyelünk a másikra, kedvesen közeledünk felé, a szexualitásban nem vagyunk arrogánsak, agresszívek, hanem partnerünk testét és lelkét is odaadó, féltő és gondoskodó szeretettel halmozzuk el.

A gyenge pasi nem vonz magához nőket, míg a gyengéd férfi, majdnem minden nő álma. Na, de ha ez igaz, akkor miért nem minden pasi gyengéd?

Leginkább azért, mert ők azok, akik leggyakrabban összetévesztik a gyengeséget a gyengédséggel.

Tévesen azt hiszik, hogy a gyengéd férfi erőtlen, pedig ez nem így van. A gyengéd férfi mindig erős, és a gyenge az, aki erőtlen.
A nőnek jó tudni azt, hogy a férfi tud simogatni, rendelkezik empátiával és hajlik a romantika felé, illetve vannak valós – vagy valósnak hitt – érzelmei.

Sok esetben, erről a kialakult helyzetről a szülők tehetnek:

„A kisfiúk nincsenek a gyengédségre szocializálva. És ez az apjuk felelőssége is. Mert az anya hiába tanítja meg, hiába mutat felé gyengédséget, az csak egyoldalú tanítás marad. Az apjától ezt sosem látja, vagy csak nagyon ritkán, ami nem elég a rögzüléshez. A kisfiúk egy idő után letörlik az édesanyjuk pusziját. Vagy ha a mama átölelik őket ők ezt cikinek érzik.

Ha az apa nem tudja elviselni az ölelést, vagyis fél az érzelmek megélésétől, kimutatásától, és legfőképpen a kimutatott érzelmekből fakadó felelősségvállalástól, akkor a fiúgyerekben ez meg fog mutatkozni.

Az anya, aki, tegyük fel tudja mi az ölelés, a tapintás és a simogatás, gyengéden közelít hozzá. A kis pasiban ez a kétféle viselkedési forma fog viaskodni. És rendszerint a mama fogja elveszíteni a meccset, mivel a fiú példaképként néz fel az apjára. Hiszen ő a követendő példa. Ő ezt jobban tudja, mint az anyja. Az anyja nem férfi.

Aki gyerekkorában nem élte meg helyesen a gyengédséget, az felnőtt korában valószínűleg viselni fogja a következményeit és nem fogja tudni helyesen kifejezni az érzelmeit...

Sok esetben az is megtörténhet, hogy az egyik, a gyengédebb szülő, akinek a mintáját gyerekként követni akarjuk, elhagyja a családot, mert vagy nem tud kijönni a párjával vagy idő elmegy...

Ez nagy arcul csapás a gyereknek, mert elment az aki olyan kedves, olyan szeretetteljes, aki gyengéd volt hozzá...

Ilyenkor a gyermek a két különböző tulajdonságot egybeolvasztja és a gyengédséget azonossá teszi a gyengeséggel...hiszen elment az aki gyengéd volt, nem védi őt többet, nem dédelgeti őt többet, nem szereti többé...így ő ezt gyengeségnek fogja értelmezni.

Akinek pedig megszakad gyerekkorában egy gyengéd szál az életében, az egészen biztosan sérül lelkileg és felnőve, nagy valószínűséggel erősnek akar majd mutatkozni és mellőzni vagy legalábbis minimálisra csökkenti a kapcsolataiban a gyengédséget...ha pedig valaki gyengéd lesz hozzá, azt nem fogja tudni elfogadni, hiszen aki gyengéd, az egyben gyenge is...szerinte.

Érthető, hiszen gyerekként ő ezt tapasztalta...

De egy példából nem lehet és nem is szabad általánosítani.

Tudatosan figyeljünk oda magunkra, ha vannak korábbi lelki sérüléseink, azokat dolgozzuk fel, emésszük meg és kezeljük, hogy ne kelljen azért elmenekülni valaki mellől, mert ő gyengéden bánik velünk...vagy, hogy ne kelljen elüldözni, elmarni valakit mellőlünk!

Nem szabad félni attól, hogy gyengédek legyünk!

Nem erősebb, sőt gyengébb az az ember, aki csak erősnek látszik, annak mutatja magát, hogy ő ugyan nem érzelgősködik, mert az érzelmeket, a szentimentalizmussal említi egy napon...

Gyengédség az nem gyengeség!

Hanem kifejezetten erős jellemre vall!