Ugye, hogy gonoszul szól a cím!
Mire is gondolhat az ember, akkor amikor valaki rútul magára hagyta?
Mit is gondolhat az ember, arról aki úgy lépett tovább, hogy elfelejtett szólni?
Mit is kívánhat az ember, annak aki porig alázta az önbecsülését, csak azért, hogy ő maga, még nagyobbnak tűnjön?
Legyen átok minden alkalom, amikor eszedbe jutok!
Ilyenek és ehhez hasonló gondolatok burjánzanak annak a fejében, aki magára maradt az érzéseivel és a gondolataival...
Amikor valaki emberhez nem méltó módon hagy el bennünket, akkor csak annyit szeretnénk elég tétel gyanánt, hogy élje át mindazt a fájdalmat, amit okozott!
Hullasson annyi könnyet, amennyit ő fakasztott!
Jusson oda, ahova juttatott!
Érezze ugyanazt amit ő váltott ki!
Ez olyan kis kellemes érzés az embernek, amikor már kezdi kiheverni a csalódást és kezd talpra állni az egész történetből.
A kis ördög előtérbe kerül és ínyenc gondolatokkal lát el bennünket...
Nem bántjuk őt, mert akit valaha is szerettünk, annak soha nem fogunk tudni fájdalmat okozni, még akkor sem ha ő maga annyira becsült minket mint a kutya azt a kupacot ,amit maga alatt hagy...
Nem teszünk olyat, ami neki fájna...még akkor sem, ha a kínok kínját éltük át, amikor forgatta aszívünkben a kést...
De úgy érezzük, hogy egy kis átok megvalósulása jól esne...
Bízunk abban, hogy a sors, majd ugyanazzal megajándékozza, amit ő adott...
Egy kis elégtétel bizony jól esne... Hiszen ki ne szeretné látni azt, hogy kicsit szenvedve, kicsit megalázva, kicsit sárba lökve lássa azt, aki kutyába sem véve az ember értékeit, azt megcsalta, megalázta...
Legyen átok minden egyes alkalom, amikor eszedbe jutok!
Ugye, milyen csábító ajánlat!
Szeretné az ember, hogy a legjobb pillanatokban jusson majd eszébe annak, aki lelépett!
Szeretné az ember, hogy pont akkor jöjjön elő mint emlékkép, amikor a legkevésbé sem szeretné!
Csak egy kis fájdalmat szeretnénk látni, csak egy kis kellemetlenségről szeretnénk tudni...ami érte.
Nem úgy, hogy mi okozzuk, mert arra képtelenek vagyunk...csak jó lenne sírni látni!
Ne legyen egy tiszta, gondolatoktól mentes estéje, ne legyen olyan szexuális aktusa, hogy ne kísértse a múlt és, hogy ne jusson eszébe, hogy valaki, valahol nagyon sok fájdalmat élt át!
Csak egy kis fájdalom, csak egy kis sírás...
Nem bántjuk, nem kínozzuk...majd a karma beteljesül és akkor végre visszakapja mindazt, amit adott...
Csak egy kis boldogtalanság, csak egy kis csalódottság...
Nem szerzünk tudatosan neki kínos perceket...
Csak szeretnénk tudni, hogy magyarázkodnia kelljen valakinek azért, mert nem tud rá figyelni és nem engedi magához közelebb, azért mert a múlt visszahúzza!
Csak egy kis nyugtatóval történő alvás, csak egy kis szívszúrás és gyomorremegés...
Legyen átok minden egyes alkalom, amikor eszedbe jutok!
Ugye, milyen gonoszul hangzik!!!
Az is, mert olyat senkinek nem kívánhat az ember, hogy ne legyen jelenje, mert a múlt fojtogatja...
Gonosz átok lenne, ha megvalósulna, mert akkor az aki összetörte az embert, nem lenne többé más, csak egy csúszó-mászó, ragacsos kis giliszta, ami éppen a kert végében a trágyadombot alakítja éppen komposzttá...
Csak egy kis kiszúrás, csak egy kis összetört lélek...
Nem bántjuk, nem siratjuk meg...mert aki szeretett valakit valamikor, az soha az életben nem tudja azt sem megcsalni, sem megalázni...
Aztán rájön az ember, hogy egy gondolat nem sok, de még annyira se legyen a fejünkben, hogy annyit sem ér, hogy egy percet is arra vesztegessünk, hogy átkokat kívánjunk neki...Nem ér még annyit sem, hogy rápazaroljuk az időnket!
Különben is, mire mennénk vele, hogy
minden egyes alkalom amikor eszébe jutunk átok legyen neki?
Számoljon el mindenki önmagával, saját lelkiismeretével a döntéseiről, viselje mindenki a saját döntéseinek a súlyát és éljen mindenki úgy, hogy a döntései miatt megkeseredett emberek fájdalmát érezze magáénak, akkor amikor eszébe jut!
Érezze magáénak azt a sorsot, aminek ő is részese, mert alakította olyanná amilyen!
Legyen átok minden egyes alkalom, amikor eszedbe jutok!
Fájjon, szúrjon, sajogjon, törjön, szaggasson...
Csak úgy, mint valamikor, valakinek...
