Biztosan sokan hallották, ismerik, esetleg vallják is azt, hogy ha becsukódik egy ajtó, akkor nyílik egy másik, vagy egy ablak...

Ismerős lehet az sokaknak, hogy egy kapcsolat után, amikor valaki kimegy az ajtónkon, akkor becsukódik mögötte, bezáródik előtte...

Amikor vége van egy boldog együttlétnek, akkor az ember egy ideig magába fordulva vegetál, a szobájának a falai között éli a napjait, heteit, amíg végre idejét érzi annak, hogy ablakot nyisson, kiszellőztessen, kicserélje az áporodott levegőt, és kiengedje rajta a múltat...

Amikor már nyitnád az ablakot, akkor már majdnem készen állsz arra, hogy a múlt béklyóit ledobd magadról, akkor már majdnem készen állsz arra, hogy valami új, valami jó eljövetelét megengedd magadnak.

Amikor elhatározod a józanabbik eszeddel, hogy most már ráférne az otthonodra egy kis friss levegő, akkor tudsz már ablakot nyitni...

Amikor már nyitnád az ablakot, akkor hirtelen be is csukódik...huzat van.

Valaki nem csukta be maga után az ajtót amin kiment, te pedig nem győződtél meg róla, hogy megtette-e...de nem is nagyon akartál, hiszen nem volt örömteli a távozás...így csak magadban ugyan, de bíztál benne, hogy nem csukja be teljesen...csak el is felejtetted...így a huzat bevágja az ablakot előtted.

Becsukódik előtted, nem tudsz friss, tiszta levegőt beszívni, nem tudod megérezni a tavaszi virágok illatát...nem tudod megtölteni a tüdődet az új levegővel.

Amikor már nyitnád az ablakot, akkor nem fog menni, mert a nyitva hagyott ajtótól nem lehet...

Ha csak ésszel határoztad el és nem szívvel-lélekkel akarod a változást, akkor nem fog menni, mert kísért a múlt...

Akkor csak az eszed lesz az ami azt tanácsolja, hogy nyisd már ki azt az ablakot, de előtte csukd be, zárd be, reteszeld be az ajtót!

A szíved viszont nem csinál más, csak szúr, csak fáj, csak nyüszít kínjában...nem akar semmit ami új, nem akar semmit ami nem ő...csak sóhajtva sugdossa a füledbe a nevét, hogy ne tudd elfelejteni...eléd vetíti az arcát, hogy mást ne tudj észrevenni...

Amikor már nyitnád az ablakot, akkor előtte 100%ig meg kell bizonyosodnod arról, hogy a kijáratot becsukták-e rendesen!

Amikor már nyitnád az ablakot, akkor előtte rá kell fordítani a kulcsot az ajtó zárjában!

Amikor már nyitnád az ablakot, akkor előtte legjobb zárat cserélni, hogy minden olyan kívül maradjon, aminek régebben szabad bejárása volt!

Amikor már nyitnád az ablakot, akkor legyél teljes mértékben kész arra, hogy azon nem csak ki, hanem be is jön valami, ami új, ami szép!

Engedd be, hadd jöjjön az, ami és aki jönni akar!

Amikor már nyitnád az ablakot...akkor nem teheted meg mindaddig, amíg huzat van!

Ha nem csukták be, ha nem zárták be...akkor ne várj rá, nem véletlenül hagyta nyitva!

Neked kell utána becsuknod, ne várj se arra, hogy visszajön és majd ő becsukja, de arra se, hogy esetleg visszajön...

Ha mégis visszajönne, akkor jöjjön amikor már az ablak nyitva van...az ajtó fog becsapódni mert huzat lesz!

Semmi baj nincs amikor becsukódott egy ajtó...

Legyen az az ajtó egyben választóvonal is, amin csak a múltba lehet visszatérni, legyen a lezárása egy korszaknak!
Ha becsuktak egy ajtót, akkor sem dől össze a világ, nyissunk ablakot a világra, engedjük meg, hogy ránk találjon és a részesei lehessünk minden olyan szépnek, ami csak arra vár, hogy észrevegyük!

Ne arra használd az ablakot, hogy azon keresztül utánanézel és sóvárogva meredezel szomorúan a semmibe!

Az ablak arra van, hogy kinéz rajta és megcsodáld mindazt a szépséget ami azon túl vár rád, ha kinyitod!