A mai világ nem csak a gyorsaságról szól, van egy másik nagy előnye is, ez pedig a kényelem.

Előny, mert ma már a kanapén hátradőlve elintézhetjük a banki kötelezettségeinket is, vásárolhatunk otthonról, még haza sem kell hozni, mert egy futárcég örömmel kiszállítja, távkapcsolóval, okostelefonnal a kezünkben élünk...

Mindent kapcsolunk, kattintunk...

Sajnos ez a kényelem vissza is tud ütni.

Sokan, sok esetben annyira elkényelmesednek, hogy semmiért, így a párkapcsolataikért sem tesznek eleget...

Úgy érzik, hogy ami egy gombnyomásnyi, kattintásnyi távolságon kívül van, az már olyan energia pocsékolás, hogy meg sem éri a fáradtságot...

Fel sem kelnek a fotelból és már több tucat kapcsolatuk volt...már javában kommunikálnak, csetelnek valakivel, anélkül, hogy élőben látták, hallották volna...

Jó dolog a kényelem, amikor olyan áldásait élvezzük, hogy nem kell a kád fölött görnyedve sikálni a szennyest, amikor nem kell minden egyes szolgáltató csekkjével postára menni...de ott a veszély, hogy mindent, így a kapcsolatainkat is virtuálissá tesszük.

Nem jó amikor nem is ismerjük az illetőt, és úgy merülünk el vele részletes levelekbe.

Netes társkeresőknél megfordul, felborul az egészséges ismerkedési sorrend...nem látjuk csak 1-2 fotóját, az alapján döntjük el, hogy érdemes-e a figyelmünkre, ér-e annyit, hogy ráírjunk...aztán valamikor majd találkozunk is, de az nagy csalódás is lehet, mert teljesen más lehet az elképzeltnél az, akit elképzeltünk a levelei alapján...

Nincs baj a kényelemmel, ah nem az fog minket irányítani.

De ha már annyira tunyák vagyunk, hogy semmibe nem kezdünk ami figyelmet, energiát igényel, akkor nagy a baj.

Nem teszünk semmiért, nem fáradunk senkiért...nem fektetünk bele energiát a kapcsolatainkba, így azok olyanok is lesznek...semmilyenek, felszínesek.

Sebaj...van még felhozatal, vannak még sokan ott, azon a társkeresőn...

Aki ezt érzi helyes útnak, helyes eljárásnak, annak soha nem lesz olyan emberi kapcsolata, ami túl jut egymás testi megismerésénél...soha nem fogja megtudni, hogy a másik fél ki is valójában, nem fog soha kényelmetlennek tűnő beszélgetésekbe bonyolódni, magából sem fog annyit adni, amennyi kellene ahhoz, hogy megismerjék.

Nem küzdünk, hamar feladjuk, nem javítunk...kidobjuk, félretesszük, hiszen az fárasztó és figyelmet igénylő feladat lenne...és ahhoz semmi kedvünk.

Elkényelmesedve élünk, kezünkben az okostelefon...balra toljuk, jobbra toljuk...semmi komoly, semmi fáradozás.

Elkényelmesedve éljük az életünket

Elkényelmesedve alakítjuk a kapcsolatainkat

Elkényelmesedve várjuk, hogy majd tegyen a másik valamit, hogy nekünk ne kelljen...mert már nem is tudjuk, hogy milyen az, hogy valamiért, valakiért annál többet is tegyünk, hogy írunk neki...persze már nem papír alapú levelet, mert azzal el kell fáradni a postára...csakis elektronikusan.

Extra kényelmes, és extra felületes világ az amit így megteremtünk, amiben élünk.

Nem leszünk fáradtak, nem fog fájni a derekunk, nem kell megnyílnunk másoknak, csak addig maradunk amíg nagyon kényelmes...ahogy jön valami olyan szituáció ami energiát igényel, már odébb is álltunk...csak a tökéletes és első osztályú kapcsolat az ami érdekel...de másra nem is vagyunk alkalmasak...hiszen tenni sem tudunk már semmit senkiért...türelmünket veszítjük minden olyan esetben, amikor nem hullik készen az ölünkbe minden...

Elkényelmesedve élünk...

Elkényelmesedve halunk...hulláinkat is egy telefonos applikáción keresztül vitetik majd el a legvégén, amikor 1-2 távirányítóval és egy okostelefonnal a kezünkben a kedvenc fotelünkben szívrohamot vagy agyvérzést kapunk attól, hogy áramszünet volt...