Egyik kedves olvasóm keresett fel levélben és tárta fel előttem, a problémáját, amit az okozott, hogy az induló és szépen kibontakozó kapcsolatba beleköpött valaki...ez a valaki nem más, mint az ex.
Milyen jó is az, amikor az ember már letette a múltat, már túltette magát egy olyan párkapcsolaton ami úgy ért véget, hogy nem ő volt a kezdeményezője a szakításnak...
Amikor már az ember úgy érzi, hogy lebontotta a falait, amik mögé bújva nyalogatta és begyógyította a sebeit...
Amikor az ember már újra azt érzi, hogy megbecsülik, és ő maga is tud szeretni valakit, tudja viszonozni valakinek a törődését, szeretetét...
Amikor az ember már újra tud úgy csókolni, hogy becsukott szemmel nem a múltbéli szerelmét látja...
Amikor úgy érzi az ember, hogy újra lehet minden szép...
Akkor egyszer csak kap egy meglepetést...
Jelentkezik az ex...
Jelentkezik egy bűnbocsánatért esedezik...
Jelentkezik és beleköp az éppen főlő levesbe.
Azt szeretné, hogy kezdjék újra és melegítsék fel a kapcsolatukat, szeretné, hogy újra együtt legyenek...ne úgy mint akkor, hanem annál sokkal, de sokkal jobban.
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor úgy ő az, aki kiborítja a szekrényből az emlékek feliratú dobozkát, amiből minden kiszóródik a szoba közepére és előjönnek azok az érzelmek, amik már ott oszlásnak indultak ugyan, de még ahhoz eléggé egyben vannak, hogy totális káoszt eredményezzenek abban aki ezek szerint mégsem tette magát egészen túl azon a kapcsolatán.
Amikor az ex beleköp a levesbe
és megzavar egy bimbózó kapcsolatot, akkor képes tönkretenni mindazt ami épp csak kezdődik, ami épp csak az alapozásnál tart.
Teszi mindezt vagy féltékenységből, mert nem tudja feldolgozni, hogy az akit ő leértéktelenített, hogyan lehet másnak becsült ajándék...mert nem tudja feldolgozni, hogy az aki őt szerette, hogy lehet valaki mással...
Teszi, mert nem bírja elfogadni, hogy az akinek ő volt a minden, hogy lehet újra szerelmes...másba.
Teszi, mert nem bírja elviselni, hogy egy másik valagit tegyen boldoggá az aki őt is azzá tette valamikor, de ő mégis ellökte magától.
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor összezavarodik minden az emberben, hiszen adva van egy új, de még csak bontakozó kapcsolat...és van egy régi, ami ugyan csúfos véget ért, de voltak benne azért szép számmal olyan élmények is, amik a folytatás-újrakezdés mellett szólnak...
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor az ember akaratlanul is mérlegeli a kettőt, hogy mi az ami mellette és mi az ami ellene szól bármelyiknek is...
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor képes arra, hogy újra megnyissa azokat az ajtókat, amik vége valahára becsukódtak, és becsukja azokat amik más előtt nyíltak meg.
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor az ember, lelkileg úgy összezavarodik, hogy nem mindig tud dönteni a régi vagy az új között.
Az is megeshet, hogy azt részesíti előnyben, ami addig a múlt volt...
Teszi, mert szerette azt a valakit...teszi, mert fájt ugyan nagyon amikor vége lett...teszi, mert még mindig képes arra, hogy szeresse őt.
Nem lehet lehülyézni, agyamentnek titulálni mert oda lépett vissza, ahol jó volt...hiszen az sem tudható, hogy az új meddig tart, hová jut el...így érthető, hogy oda megy vissza, ami valamikor biztonságot nyújtott...még akkor is ha vége volt...
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor elő kell venni a józanabbik énünket és a realitás talaján kell maradnunk ahhoz, hogy olyan döntés szülessen, aminek nem lesz újabb szívtörés a vége.
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor ki kell borítani azt a fazekat, amiben készült valami, nehogy a méreggel együtt fogyasszuk!
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor jusson eszünkbe, hogy ő volt az aki valamikor elhagyott, és ha egyszer megtette...miért is ne tenné meg még egyszer...persze az is lehet, hogy egy új kapcsolat térítette észhez és ez kellett ahhoz, hogy rájöjjön arra, hogy neki az a nagy ő, akinek készülődik valami, valaki mással.
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor hideg fejjel kell dönteni, amikor a régi vagy az új mellett tesszük le a voksunkat!
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor tegyük azt amit a józan eszünk diktál, ne essünk kísértésbe és ne akarjunk nosztalgiázni és a szép emlékek miatt feleleveníteni egy olyan kapcsolatot, aminek jó oka volt, hogy véget ért!
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor hagyjuk, hogy az új lépjen teljes mértékben előtérbe, hiszen ő az aki velünk volt akkor is amikor hullámvölgyben voltunk, ő az akit akkor is tudtunk szeretni, amikor a még a múlt sebei be sem forrtak teljesen!
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor ígérhet fűt-fát...teszi ezt érdekből, számításból tesi vágyaitól vezérelve...legtöbbször nem szerelemből.
Nem tudhatjuk biztosan...mint, hogy azt sem, hogy mi lesz az újból vagy, hogy mi lenne ha ő lépne újra elő, első számú és egyetlen szerepbe...
Nem tudhatjuk, de nem is fontos az, hogy mi lenne ha...
A most a lényeg!
Értékelni kell azt, hogy ki az aki most van!
Becsülni kell azt, hogy ki az aki még nem hagyott el!
A mérleg serpenyőjének azon oldalára tegyünk plusz egy érvet, amelyik a mostról szól...és ez az érv nem a nosztalgikus vágyak, nem a múlt lerágott csontjain való rágódás....hanem a bizalom, a jövőbe vetett hitünk!
Amikor az ex beleköp a levesbe,
akkor még véletlenül se kanalazzunk bele!
