Mikor, mi és hol ér véget?
Csak egy kapcsolat, valamikor a múltban...
Amikor véget ér, akkor annak van vége ami életképtelen volt, az élet és az idő megy tovább.
Amikor véget ér, akkor egy olyan útról kanyarodunk le, ami valakivel egy ideig közös irányba ment, de zsákutcába futott
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán!
Akkor kezdődik egy új élet.
Akkor épül egy új világ.
Kezdetekben nem szól másról csak fájdalomról...hiszen magunkra maradtunk egy olyan világban, ami eddig olyan szép volt...legalábbis annak láttuk, hittük.
Kezdetekben hatalmas hiányérzetünk van, hiszen elment mellőlünk valaki, aki a teljesség, tökéletesség érzetét keltette...
Ha ez megszűnik, akkor nem marad más utána csak az a hely amit üresen hagyott, ami tátong az ürességtől...
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán mindaz ami csak rólunk szól.
Rólunk szól...
Mert nekünk fáj, nekünk hiányzik, nekünk üres a mellettünk lévő hely az asztalnál, vagy a moziban mi vagyunk azok, aki mellé más ül le...
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán az, hogy akivel eddig voltunk, már nem születnek tervek, nincs semmi jövőbe mutató terv.
Amikor véget ér, akkor akkor kezdődik csak igazán az, hogy eltűnnek a megszokások, megváltoznak az addig biztonságot nyújtó érintések, szavak, idomok...
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán az új státuszunk.
Amikor véget ér, akkor kezdődik az életünk egy új szakasza, ami más lesz mint a korábbi, hiszen megváltozott...
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán az, hogy a sorstól kapott keserű pirulát ne szopogassuk, ne ízlelgessük túl sokáig hanem köpjük ki minél előbb.
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán az, hogy bebizonyítsuk magunknak, hogy egyedül is teljes értékű emberek vagyunk.
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán az, hogy napról-napra egyre jobban legyünk és jóban legyünk magunkkal.
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán az, hogy egy lehetőségnek vegyük azt amit átélünk, és kihasználjuk úgy, hogy a magunk javára fordítjuk.
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán az, hogy tégláról-téglára építsük fel újra a királyi palotánkat, amibe bátor szívvel várjuk az érdeklődő királynőket.
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán.
Már közhelynek számít, hogy minden vég valaminek a kezdete...
Így is van.
Nem azután kell siránkozni egy életen át ami elmúlt!
Mindig azt kell szem előtt tartani, hogy mi az ami várhat ránk, mi az a sok öröm, amit még a jövőben átélhetünk!
Amikor véget ért, akkor kezdődik csak igazán az új könyv, az előző történet kiolvasva, becsukva, felrakva a polcra a többi pókhálósodó regény közé.
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán az élet!
Akkor kezdődik csak igazán az, hogy újjászülethetünk, lerakhatjuk lelkünkről a rárakódott szennyet, leboríthatjuk szívünkről a mázsás sziklaomladékot...
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán a szép és boldog világ.
Akkor kezdődik az, hogy együtt változunk a körülményekkel és nem roppanunk bele a változásba.
Értékeljük úgy, hogy csak egy lehetőség az amit kaptunk a sorstól!
Kaptunk egy lehetőséget ahhoz, hogy válasszunk egy új irányt, válasszunk egy új utat amerre és amin menni fogunk előre!
Amikor véget ért, akkor ott egy pontot kell tenni, még véletlenül sem vesszőt!
Nem arravaló a múlt, hogy a jelent mérgezze vagy a jövőt ellehetetlenítse!
Amikor véget ér, akkor a múlt ér véget...
Van jelen, lesz jövő.
Csak más.
Olyan amilyenre formáljuk.
A tegnap ha véget ért, úgy kellett lennie.
Nekünk csak a mai napot kell boldoggá tenni, akként megélni és a holnapot megalapozni!
Amikor véget ér, hogy már nem csinál senki tízórait, akkor kezdődik az, hogy magadnak csomagolsz...nem halsz éhen.
Amikor véget ér, hogy nem viszik ágyba a reggeli kávét, akkor kezdődik az, hogy kimész álmosan a konyhába és főzöl magadnak...nem alszol el napközben.
Amikor véget ér, akkor csak egy változás lép életbe és eltűnik a megszokás.
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán, hogy változunk és emberhez méltó életet élhetünk.
Amikor véget ér, akkor kezdődik csak igazán!
Minden akkor kezdődik.
