Amikor az ember túl és átélt több kudarcba fulladt kapcsolatot, amikor megérezte sokszor az elhagyottság ízét, amikor különféle okok miatt ott hagyták, akkor alább ad az igényeiből, már nem tart fontosnak sok olyan tulajdonságot a jövendőbeliétől ami pedig alapvető lenne ahhoz, hogy megfelelővé válhasson...
Sokszor elvakultan választunk, nem kutakodunk, nem folytatunk mélyreható beszélgetéseket, mert kapcsolat éhségünk van...
Olyan mértékű lehet a vágyakozásunk valakire, hogy már majdnem mindegy ki és milyen csak legyen végre valaki...
Amikor már nem támasztunk igényeket, akkor magunkat a valódi értékünk alá árazzuk le, nem leszünk se nem érdekesek, se nem értékelhetőek...
Amikor már nem vágyunk másra csak egy csókra, egy ölelésre, akkor nagy fokú a szeretet éhségünk...
Akkor amikor minden azt érezzük, hogy legalább egy csók lenne...az sem baj, ha más semmi...
Egy csók és más semmi...a vágy már csak ennyi...
Lehet a csóknak is a rabjává válni...
Amikor valakivel végre odáig eljut az ember, hogy csókot válthat, akkor könnyen úgy járhat, hogy összekeveri az érzéseit és szerelmet érez...pedig az még nem is az...csak egy csók.
Csak egy csók...ami olyan gyengéd és olyan finom lehet, amit soha azelőtt nem érzett az ember...vagy csak nem emlékszik rá...
A csók szerelmet és őrült vágyat is ébresztő lehet...
Amikor már annyira vágyunk egy csókra, hogy nem látjuk meg azt aki adja, akkor megállunk a csóknál, nem látunk bele a személyiségébe, nem érezzük meg őt a csókja mögött...
Hiszen nem vágyunk másra csak egy csókra, egy érintésre, egy kis viszonzásra.
Ha túl korán történik meg az első csók, ami az első komoly testi kontaktus egy párkapcsolatban, akkor akkor lehet, hogy már el is rontottuk az egészet, mert túl korán engedtünk valakit közel hozzánk...
Érthető a sietség...
Vágyunk a szépre, vágyunk a jóra, vágyunk egy emberre, aki végre csókol, érint, ölel, simogat...talán szeret is.
Csak az a baj, hogy a csók sok embernél még egyáltalán nem a kötődésének a kifejező eszköze...
Sokan alul értékelik a fontosságát és lebecsülik az értékét.
Egy csók hatalmas erejű érintkezés, nagy szerepe van egy párkapcsolatban.
Ha valakihez vonzódunk, akkor szeretnénk minél többet csókolni, szeretnénk, hogy minél többször a szánkhoz érjenek az ajkai...
Van olyan is, hogy egy csókba beleszeretünk...
Nem az embert szeretjük, mert nem is kedves, nem is természetes, nem is megfelelő...de a csókja rabul ejtő.
Ha az igényünk már csak egy csók és más semmi...akkor hamar elvarázsolhat az aki adja.
Nem a lénye, nem a pozitív tulajdonságai, nem a jelleme...hanem a csókja lesz az ami vonzó, amire vágyunk...
Nem leszünk többe szerelmesek, csak egy csókba...ami csak csók és más semmi.
Mi magunk hiába adjuk bele a lelkünket is, ha ő csak a csókját adja, akkor nem lesz több, nem lesz túllépés a csóknál...
Nem lesz fejlődés, mert elvakít a csókjának az íze...nem lesz több mint testi vágy, ami eluralkodik a szívünk felett is, mert azt hisszük, hogy ennél több és szebb már nem is lehet.
Beértük egy csókkal, odaadtunk magunkat egy csókért...
Pedig neki nem volt több, nem volt értékesebb, mi magunk voltunk csak azok, akik túlértékeltük, miközben magunkat leáraztuk...
Olcsón odaadtuk magunkat, nem kaptunk mást csak egy csókot...és mást semmit.
Na de milyen csókot!
Van, hogy egy csók megéri az árát amit fizetünk érte...
Hiába is ejti rabul az énünket...hiába mérgezi a lelkünket...
Ha lángoló, ha szenvedélyes, akkor megérte...mert akkor jött amikor nagyon vágytunk rá, hogy érezzük végre...
És újra és újra odaadjuk magunkat a csókjának, a szenvedélyének...mindaddig amíg meg érezzük mögötte a mérget, amit folyamatosan adagol...
Megmérgezi a testünket, szétmarja a lelkünket, összetöri a jellemünket...
Aztán rájövünk végre, hogy egy csók sem érhet annyit, hogy magunkat érte feláldozzuk és elégjünk benne...
Csak egy csók és más semmi...ha a vágy csak ennyi, akkor se maradjunk vakok, ne legyünk függő viszonyban vele...
Ne a csókra vágyjunk, hanem egy emberre, aki adhatja!
Ne kapni akarjuk, hanem adni!
Legyen egy csók a kezdet!
Legyen a minden a folytatás!
